NAÓMI

Milyen bajok érték Naómit? Ruth 1

Mindig félelemmel jár, amikor az embernek el kell hagynia saját országát, hogy másutt telepedjen le, főleg, ha a túlélés miatt kényszerül távozásra. A Júda területét sújtó éhínség késztette Eliméleket, Naómit és fiaikat, hogy Moáb földjére, földművelésre alkalmas vidékre költözzenek, ahol elegendő élelem volt. A bálványimádó moábiták (Bír 10:6) szokásai ellentétben álltak a zsidók hitével. Már ez is igencsak megnehezíthette az újonnan érkezők helyzetét. Majd letelepedésük után bizonyos idővel Naómi férje meghalt. Anya és fiai idegen földön élték az özvegyek és árvák védelem nélküli életét. Idővel megnősült Mahlon és Kiljon, Naómi két fia, helybéli lányokat vettek el. A nagy vallási különbségek miatt a családban kialakulhattak konfliktusok, legalábbis eleinte. A törvény ugyan nem tiltotta kifejezetten a zsidók és a moábiták házasságát, de volt egy kikötés: a moábiták és leszármazottaik a tizedik nemzetségig nem csatlakozhattak az Úr gyülekezetéhez (5Móz 23:3). Később meghalt Mahlon és Kiljon, akiknek a neve azt jelentette: „betegeskedni" és „elepedni". Szinte elképzelni is nehéz tragikusabb helyzetet annál, mint ami Naómi életében bekövetkezett: legközelebbi családtagjai már nem éltek, csak a távoli Betlehemben voltak rokonai.

Naómi életében mi jelentett fordulópontot? Hogyan hozott Isten javulást a súlyos bajok után? Ruth 1:16-18; 4:13-17

Naómi legmélyebb szomorúságában Ruth által nyújtott érzelmi támaszt neki Isten. Bizonyára rendkívüli asszony lehetett, hiszen mindkét menyéből őszinte odaadást váltott ki; főleg Ruthból, aki Izráel Istenét is elfogadta, és megingathatatlanul kitartott amellett, hogy élete végéig gondját viselje anyósának egy olyan országban, amelynek lakói történelmileg népének ellenségei voltak. A 2–4. fejezetekben kibontakozik előttünk a boldog családi élethez vezető események láncolata. Naómi végre maga mögött hagyja a kimondhatatlan fájdalmak időszakát, és tanúja lehet Ruth és Boáz házasságának, valamint unokája, Obed születésének, aki Isai apja lett – ő pedig Dávid apja volt.

Legfőképpen az Úrban kell bíznunk, neki kell mindent átadnunk, időnként mégis szükségünk van emberi segítségre is. Mikor fordult elő utoljára, hogy igényeltük valakinek a segítségét? Milyen tapasztalatra tettünk ezáltal szert?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: