SZÉGYEN

1Móz 3:8-13 szakasza szerint miben mutatkozott meg Ádám és Éva bűntudata? Mi volt különösen rossz Ádám reakciójában?

Az emberiség által tapasztalt első vegyes érzelem a bűntudat volt. Nem sokkal azután, hogy Ádám és Éva bűnt követett el, megváltozott a viselkedésük: „elrej-tőzék az ember és az ő felesége az Úr elől a kert fái között" (8. vers). Ez az addig példa nélküli reagálás azt jelezte, hogy féltek Atyjuktól és Barátjuktól, és szégyelltek elé állni. Mindezidáig örömmel vették Isten jelenlétét, most azonban elbújtak előle, amikor közeledett. Megszakadt egy csodálatos szál. A félelem és szégyen mellett még szomorúságot is éreztek, különösen, amikor már tudatosult bennük, milyen rettenetes következményeket von maga után az Istennel szembeni engedetlenség. Figyeljük meg Ádám és Éva szavait! „Az asszony, akit mellém adtál…" és „A kígyó ámított el engem" (12-13. vers). A bűntudat hatására az ember automatikusan mást kezd okolni, vagy vitatkozik, hogy viselkedését igazolja. Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja ezt a jelenséget nevezte kivetítésnek. Szerinte az ember azért vetíti ki bűntudatát másokra vagy a körülményekre, hogy csökkentse magában annak nyomását. Az ilyen kivetítést védekező mechanizmusnak tekinti. Mások hibáztatása viszont egyáltalán nem válik a kapcsolatok javára, és gátat képez Isten megbocsátása előtt is. Az igazi megoldást az jelenti, ha az ember teljes felelősséget vállal tetteiért, és Istenhez fordul, aki egyedül képes megszabadítani a bűntehertől. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak" (Róm 8:1).

Előfordul az is, hogy valakinek a bűntudata nem valós okból fakad. Öngyilkosok közeli rokonai, súlyos baleset, szerencsétlenség túlélői vagy elvált szülők gyermekei tipikus példák lehetnek arra, amit az esetek túlnyomó többségében alaptalan bűntudatnak nevezhetünk. Aki ilyen helyzetben van, azt biztosítani kell arról, hogy nem felelős mások tetteiért vagy az előre nem látható eseményekért. Ám ha bizonyos esetekben ő is okolható, akkor vállalja a felelősséget a tetteiért, kérjen bocsánatot azoktól, akiknek ártott, azután pedig kapaszkodjon bele az ehhez hasonló bibliai ígéretekbe: „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket" (Zsolt 103:12).

Általában hogyan viszonyulunk a bűntudathoz? Hajlamosak vagyunk mást hibáztatni helytelen tetteinkért, mint Ádám? Hogyan tanulhatunk meg szembenézni a rosszal, amit elkövettünk, majd pedig Isten kegyelmét kérve továbblépni?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: