Amikor az 1990-es évek közepén hirtelen elterjedt a mobiltelefonok használata, egy idős adventista lelkész ezt mondta: „Nekem sosem lesz mobilom. Amikor elmegyek a gyülekezetekbe és meghallgatom az emberek problémáit, belefáradok, elszomorodom. Mihelyst azonban beülök az autómba, menedéket találok. Ha lenne mobiltelefonom, még ott sem lehetnék nyugton." Krisztus minden követőjének szüksége van arra, hogy legyen egy nyugodt „búvóhelye", ahol megpihenhet, imádkozhat, és Isten szavára figyelhet az írott Igében.

Milyen tanulságot vonhatunk le Mk 6:31 verséből önmagunk számára? Gyakran tesszük mi is ezt? Esetleg sokszor találunk valami kifogást?

Ellen White a következőket írta Jézusról: „Akkor voltak boldog órái, ha egyedül volt a természettel és Istennel. Valahányszor megengedték, munkahelyéről a mezőkre ment, hogy a zöld völgyekben elmélkedjen, és közösségben legyen Istennel a hegyoldalon vagy az erdő fái között. A hajnal gyakran félreeső helyen találta, elmélkedve, az Írásokat kutatva vagy imádkozva. E csendes órák után visszatért otthonába, hogy végezze kötelességeit, és példát adjon a türelmes munkára" (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 66. o.).

Még hol talált menedéket Jézus? Mt 21:17; Mk 11:11

Az emberek lehetnek a nyugtalanság vagy a béke forrásai. Jézus azoknál a barátainál talált békét, akik vigasztalták és szeretetet hoztak az életébe. Lázár, Márta és Mária háza ilyen hely volt számára. „Szívét erős érzelmi szálak kötötték a bethániai családhoz… gyakran, ha elfáradt és emberi társaságra vágyott, boldoggá tette, hogy ebbe a békés otthonba menekülhetett… Megváltónk értékelte a csöndes otthont és az érdeklődő hallgatókat. Vágyott az emberi gyöngédségre, udvariasságra, érzelmekre" (i. m. 441. o.).

Hogyan alkalmazhatjuk Jézus stresszoldó módszereit saját életünkben? Mit tanácsolnánk azoknak, akik városban laknak és hosszú órákat kell utazniuk, hogy kimehessenek a természetbe? Mit mondhatunk azoknak, akik népes családdal élnek egy fedél alatt? Kihez mennénk rokonaink/barátaink közül, ha lelki támaszra, erősítésre volna szükségünk?