Akár részt vett Illés személyesen a több száz ember kivégzésében, akár nem, mindenképpen az ő irányítása alatt történt meg az, amiről 1Kir 18:40 verse beszámol, és ez érzelmileg valószínűleg teljesen kimerítette. Ennek a tettnek a végrehajtását azért engedte meg Isten, mert ez volt a gyermekáldozatokat is követelő bálványimádás (Jer 19:5) eltörlésének egyetlen lehetséges módja, ami viszont rettenetes érzelmi megterhelést jelenthetett Illésnek.

A nagy viadal után még mi várt Illésre? 1Kir 19:1-2

Akháb uralkodásának kezdetétől fogva a gonosz királynő eltökélt szándéka volt, hogy rávegye férjét Baál tiszteletére és szolgálatára (lásd 1Kir 16:31). Ennek következtében egész Izráel bálványimádó szokásokat vett fel. Jézabelnek nagy szerepe volt Astóret kultuszának visszaállításában is, ami a kánaáni bálványimádás egyik leginkább lealacsonyító és gonosz formája volt. Papjai halála miatt Jézabel iszonyú haragra gerjedt, minden türelme elfogyott.

Hogyan reagált Illés Jézabel üzenetére? 1Kir 19:3-4

Hogyan eshetett ennyire kétségbe Illés, Isten embere, aki elképesztő csodák sorozatának volt tanúja? Hogyan jutott el addig a pontig, amikor arra kérte Istent: vegye el az életét? Hiszen gondoljunk csak a csodákra, amelyeket saját szemével látott, sőt, ő maga is részese volt véghezvitelüknek!

„Így használja ki Sátán az emberi gyengeségeket. Ma is ugyanúgy munkálkodik. Ha valakit fellegek vesznek körül, zavarba hoznak a körülmények, vagy szegénység, nyomor kínoz, Sátán azonnal ott van, hogy kísértsen, bántson. Jellemünk gyenge pontjait támadja meg. Arra törekszik, hogy megingassa Istenbe vetett bizalmunkat" (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 92. o.).

Milyen sokszor tesszük mi is ugyanezt! Elfeledkezünk arról, hogy milyen különleges módon segített meg az Úr a múltban. Miért olyan fontos, különösen a kétségbeejtő, stresszes időkben annak emlékébe kapaszkodni, amit ez idáig tett életünkben Isten? Miért feledkezünk meg olyan könnyen az Úr tetteiről? Hogyan segíthet át a nehéz időkön, ha Istent dicsőítjük és neki adunk hálát?