Végre Júda népe kezdett rádöbbenni a helyzet komolyságára. Jer 36:9 versében arról olvasunk, hogy az emberek összegyűltek a templomban, és egész nap böjtöltek az Úr előtt. A többi írnokkal való hivatali kapcsolata révén Báruk elintézi, hogy nagy nyilvánosság előtt, a templom bejárata mellől, Gamaria ablakából olvashassa fel a tekercset, amire leírta a Jeremiás által diktált üzenetet. Ezután udvari tisztségviselők megkérik, hogy szűk körben nekik is olvassa fel a szöveget. Az udvari emberek kérdezősködnek az üzenet eredetéről, majd úgy döntenek, hogy a királynak is tudni kell róla. Egy pillanatig olybá tűnik, talán valami változás következik be Júdában. Báruk számára ez a remény pillanata. Ha a helyzet változik, megtérülhet neki, hogy Jeremiást támogatta. Az esetleges reformáció idején fontos ember lehet, talán magas posztra is emelkedik a kormányban.

Mit jelentett a király válasza Báruknak a jövőt érintő reményeit illetően, legalábbis a foglalkozására vonatkozólag? Lásd Jeremiás 36. fejezet!

Egy pergamentekercs igen drága volt. A másolást kézzel végezték, tehát minden egyes tekercset ritka, értékes forrásnak tekintettek. Ezen a bizonyos tekercsen ráadásul Isten üzenete állt, amit Jójákim királynak küldött. A király azonban szolgáival együtt pimaszul szembeszállt Istennel, amikor feldarabolta, majd tűzbe vetette az iratot. A tekercs elégetése azt is jelentette, hogy az írnok hosszú órákon át tartó kemény munkája hiábavalóvá vált. Báruk abban is reménykedhetett, hogy tisztelettel övezett pozíciót kap az udvarban. Ekkor azonban be kellett látnia, nem a „nyerő" játékost támogatta, amivel gyakorlatilag megakadályozta, hogy a jeruzsálemi királyi udvar írnoka lehessen. Magára haragította az ország leghatalmasabb emberét is. Ez cáfolhatatlan példa arra az esetre, amikor valakinek nagy árat kellett fizetni az Úr melletti kiállása miatt. Jeremiással együtt Báruk is megbélyegzett lett. A király emberei átfésülik a várost, el akarják fogni a két vészmadarat. Isten követése nem való gyáváknak vagy olyanoknak, akik arra akarják felhasználni az Urat, hogy általa nagyszerű karriert biztosítsanak maguknak. Az Úr hírnökét nem a személyes ambíció hajtja, hanem engedi, hogy Isten akarata bontakozzon ki az életében, bármi legyen is az ára, ami pedig időnként kimondottan nagy!

Milyen árat kellett fizetnünk azért, hogy az Urat követjük? Mikor veszítettünk el vagy áldoztunk fel valami számunkra fontosat, mert kiálltunk egy bibliai elv vagy Isten parancsolata mellett? Gondolkozzunk el arról, mi minden következik válaszunkból!