Súlyos éhínség pusztít Izráelben. A héber szöveg kiemeli, hogy milyen hosszú ideje tart az aszály („három évig, évről évre"). Ez rendkívülinek számított. Akkoriban az emberek úgy hitték, hogy közvetlenül Isten adja, ill. tartja vissza az esőt, ezért „megkeresé… Dávid az Urat". A válasz, amit pontosan nem tudni, milyen módon kapott Istentől, egyértelmű volt: „Saul miatt és vérengző háza népe miatt van ez, mivel megölette a gibeóniakat" (2Sám 21:1, új prot. ford.).

Olvassuk el 2Sám 21:1-6 verseit! Miért Saul leszármazottai szenvedtek a néhai király bűneiért? Vajon ez nem mond ellent 5Móz 24:16; Jer 31:29-30; Ez 18:1-4 verseinek?

Igen kényes kérdés, ami heves vitákat váltott ki a teológusok között. Hol van Isten igazsága? Vajon az igazság a közösség egészére értendő vagy egyénenként? Egyes magyarázók szerint Dávid számára az éhínség jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy megszabaduljon az esetleges riválisaitól, az Úr válasza 2Sám 21:1-ben pedig csupán ügyes manipuláció volt: Dávid a saját céljaira akarta felhasználni az isteni üzenetet. Csakhogy a bibliai szakaszban semmi nem utal arra, hogy Dávidnak valóban lett volna ilyen hátsó szándéka. Az viszont egyértelműen kiderül, hogy Saul el akarta pusztítani a gibeonitákat, akik Izráel honfoglalása előtt a Palesztina területét uraló emoreusokhoz tartoztak. Amikor hűséges királyok uralkodtak Jeruzsálemben, Júda népe betartotta Isten törvényét, igyekeztek a szerint élni, viszont a rossz királyok sok izraelita vesztét okozták.

Más történelmi vonatkozású ótestamentumi szövegben nincs utalás arra, hogy Saul igyekezett volna kiirtani a gibeonitákat. Abból az esetből azonban, amikor bosszúját kitöltötte Nób papok lakta városán (1Sámuel 21. fejezet), következtethetünk arra, hogy Saul képes volt ilyesmire. Törekvését talán azzal igyekezett magyarázni, hogy a gibeoniták idegenek voltak. Viszont például éppen a gibeoniták befogadásának esete mutatja (Józs 9:15-21), hogy Isten szemében igen fontos a hűség. Elvárja, hogy álljuk a szavunkat. Amint látni fogjuk, Rizpa (és Dávid király) éppen erre ad jó példát.

Nem igazán értjük, miért kellett éhínségnek bekövetkeznie Saul bűnei miatt, de az egyértelmű, hogy tetteink következményeket vonnak maguk után – mindig. Keresztényként azonban nem arra kellene törekednünk, hogy ne a következményektől való félelem miatt kerüljük a roszszat, hanem azért, mert az rossz?