JOÁB UTOLSÓ LÉPÉSE

Az időzítés tökéletesnek tűnik. Dávid már megöregedett, éjjelente a hidegtől szenved. Egy szép fiatal lányt hozatnak hozzá, hogy szolgálatára legyen. A bibliai beszámoló kiemeli, hogy Dávid nem lép intim kapcsolatba vele (1Kir 1:1-4), ami újabb utalás a király gyengeségére. Dávid „nem ismeré" – nemcsak a fiatal Abiságot, de azt sem tudja, hogy mi történik országában. Legidősebb életben lévő fia, Adónia úgy gondolja, hogy eljött a megkoronázásának az ideje.

Mire készül Joáb Királyok első könyve 1. fejezetében? Még mit tudhatunk meg róla ebből az esetből?

1Kir 1:7 alapján kétség sem férhet hozzá, hogy a puccsnak Joáb az egyik főszervezője. Ismét önkényesen előreszalad és cselekszik, azt gondolva, hogy már elhagyta az ereje az öreg királyt, és nem tehet ellene semmit. Ekkor azonban Dávid – Betshabé és Nátán próféta segédletével – mégiscsak képes cselekedni. Keresztülhúzza Joáb és Adónia terveit, amikor nyilvánosan bejelenti, hogy Salamont választja társuralkodónak.

Úgy tűnik, Joáb teljes egészében kihagyja Istent a számításból. Komoly teológiai ismeretekkel rendelkezik, de mintha semmi jelentőséget nem tulajdonítana Isten létének. Azt hiszi, mindent megtehet, amit csak akar, anélkül, hogy számolnia kellene a következményekkel. Elfelejti, hogy Isten nem olyan, mint Dávid; nem lehet megtéveszteni. A büntetés talán nem éri utol rögtön, de egy nap megkapja jussát – ha nem ebben az életben, akkor az utolsó ítéletkor. Ám már most is gyakran láthatjuk, hogy „amit vet az ember, azt fogja aratni" (Gal 6:7, új prot. ford.).

Salamon nem bünteti meg azért, mert Adóniával szövetkezett, Joáb mégsem mutat megbánást, nem esedezik bocsánatért, hanem újabb összeesküvésben vesz részt. Amikor ez is kudarcba fullad, felmérvén a helyzet súlyát, a szentélybe menekül, és megragadja az oltár szarvait. Megfeledkezik arról, hogy csak azok találhattak menedéket az oltárnál, akik nem előre megfontolt szándékkal gyilkoltak (2Móz 21:14). Meg nem vallott bűnei végül utolérték. Aki karddal élt, valóban kard által halt meg (1Kir 2:28-35).

A cselszövő, nagyra törő, csalárd Joáb minden tette ellenére bocsánatot nyerhetett volna, ha hittel, alázattal és őszinte megbánással fordul az Úrhoz. Mi a helyzet velünk és bűneinkkel? Isten nekünk is megbocsát, ha hajlandóak vagyunk ezt kérni tőle!


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: