A Dáviddal rokoni kapcsolatban álló Joáb (lásd 1Krón 2:13-17) volt Dávid csapatainak parancsnoka. Hogy milyen is volt valójában a jelleme, arról Sámuel második könyve 2. fejezetében kapunk először képet. Miután Saul és Jonathán odaveszett a csatában, Júda törzse készen állt királlyá tenni Dávidot. Saul hadseregét Abner vezette, aki valahogy túlélte a végzetes ütközetet, amelyben a király és fiai életüket vesztették.

Abner és Joáb viszonya nem volt éppen felhőtlen. Abner már számtalan hajtóvadászaton vezette katonáit Dávid nyomában, és most esze ágában sem volt királyául fogadni azt, akit mindeddig üldözött. Ezért Saul negyedik fiát, Isbósetet ültette Izráel trónjára (8-9. vers), majd hadat indított Júda és Dávid ellen. Izráel számbeli fölénye dacára azonban Dávid királysága egyre erősödött.

2Sám 2:17-23 szakaszának elolvasása után foglaljuk össze a történteket!

Az ütközet idején Joáb öccse meggondolatlanul üldözőbe vette Abnert, aki újból és újból figyelmeztette, de a heves ifjú nem hallgatott rá. Végül Abner önvédelemből megölte. Ezt Joáb képtelen elfelejteni.

Az idő múlásával Abner felméri, hogy a gyengekezű király, Isbóset vezetése alatt semmire nem mennek, ezért átáll Dávidhoz. Majd felajánlja, hogy a többi törzset is ráveszi az átpártolásra (2Sám 3:1-22). Ez éppen Joáb távollétében történt. Joáb visszatérve értesül a fejleményekről, és mindez teljesen felkavarja.

Hogyan fogadja Joáb a változást, amit nem ő kezdeményezett (2Sám 3:23-27)? Mivel indokolja tettét Dávid előtt? Igazából miért ölte meg Abnert (lásd még 2Sám 3:30)? Mit állított Abner szándékáról? Mit árul ez el Joábról?

Joáb komolyan úgy gondolta, hogy Dávid érdekét szolgálja Abner megölésével. Ez egy lényeges pontra hívja fel a figyelmet: mérlegeljük tetteinket! Mi a valódi mozgatórugója bizonyos cselekedeteinknek, és mivel próbáljuk magunk előtt igazolni azokat? Hogyan láthatjuk meg a különbséget?