A bibliai történetben Bethsabé passzív szereplőként áll előttünk; a szövegben nem találunk olyan megjegyzést, ami az ő felelősségére utalna. Ám még ha passzívnak is tűnik az egész történet során, ő is nagy árat fizet. Hangját csak akkor hallatja, amikor Dávidnak megüzeni, hogy gyermeket vár (2Sám 11:5). Dávid kiötli: ha csak egyetlen éjszakára is haza tudja hozatni Uriást, úgy tűnhet, hogy a gyermek az övé, és Dávid bűne nem tudódik ki. Így hát azonnal el is küldet Uriásért, akinek kb. 65 kilométeres, fárasztó utat kell megtennie Jeruzsálemig. A király röviden elbeszélget vele, majd hazaküldi, burkoltan arra célozva, hogy töltse az éjszakát a feleségével (2Sám 11:8). Igyekszik nagylelkűnek mutatkozni, még ajándékot is küldet, és úgy gondolja, hogy ezzel el is rendezte a dolgot. Uriás azonban ragaszkodott az elveihez, nem lehetett manipulálni. A király másnap reggel értesül róla, hogy katonája az éjszakát a kapuban, a király szolgáival töltötte. A dolog mind jobban kicsúszik a király kezéből. Ismét Uriásért küldet, és közben egyre bosszúsabb lesz. A végén még rossz színben tünteti fel katonája! Dávid, aki valamikor maga is hűséges, tisztakezű ember volt, mintha nem értené Uriás becsületességét.

2Sám 11:10-13 versei szerint mi volt a magyarázata Uriás viselkedésének? Még milyen bibliai példákat találunk a hasonlóan elvhű magatartásra?

Uriás válaszából kitűnik, hogy nemcsak névleges hívő volt, hanem tiszta szívből Izráel Istenéhez tartozónak vallotta magát, és közösséget vállalt bajtársaival. Úgy érezte, hogy helytelen lenne az alkalommal élve személyes előnyökhöz jutni, kényelmet élvezni. Dávid, aki egykor példás hűséget tanúsított az őt üldöző Saul király iránt, most értetlenül áll Uriás hűsége láttán.

Ekkor egy kimondottan szégyenletes dologhoz folyamodik. Szándékosan lerészegíti Uriást, hogy megtörje. Érdekes, hogy Lót két lánya is hasonlóképpen cselekedett, amint ezt az ammoniták eredetéről tudjuk (1Móz 19:30-38); Dávid serege pedig történetesen éppen az ammoniták ellen harcolt. Uriás azonban még bódult állapotában sem enged elveiből, és a következő éjszakát is a király szolgái között tölti.

Olvassuk el az 51. zsoltárt Sámuel második könyve 11. fejezete után! Mit tanulhatunk belőle a bűn természetével, a bűnbánattal és Isten kegyelmével kapcsolatban?