„Szülők! Ajánljátok fel gyermekeiteket az Úrnak, állandóan figyelmeztetve őket arra, hogy az Úrhoz tartoznak, Krisztus nyájának bárányai, akikre a Jó Pásztor vigyáz. Anna az Úrnak ígérte Sámuelt, akiről ezt olvashatjuk: 'Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ővele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni' (1Sám 3:19). Izráel e prófétájának és bírájának példájából láthatjuk, milyen lehetőség áll az Istennel együttműködő, feladatukat elvégző szülők gyermeke előtt" (Ellen G. White: Counsels to Parents, Teachers, and Students. 143. o.).

„Milyen nagyszerű lett Anna jutalma! Micsoda bátorítás rejlik hűségének példájában! Isten minden édesanyára felbecsülhetetlen értékű alkalmakat, kimondhatatlanul drága befolyást bíz. A fárasztó hétköznapi teendőket tekintsék nagyszerű és nemes munkának! Az édesanya kiváltsága, hogy hatásával áldására legyen a világnak, és ezzel saját magának is örömet szerezzen. Így napsütésben és árnyékban egyaránt egyenes úton vezetheti gyermekeit fel a dicsőséges hegytetőre. Csak akkor remélheti azonban, hogy az isteni példa szerint formálja gyermekei jellemét, ha ő maga is követni igyekszik Krisztus tanításait. A világban annyi minden vezethet rossz útra. A fiatalokat erősen befolyásolja a kor divatja és szokása. Ha az édesanya nem tanítja, vezeti és fékezi kellően gyermekeit, a gyermekek természetes módon a rosszat fogadják el, és a jótól elfordulnak. Minden édesanya gyakran járuljon a Megváltó elé ezzel az imával: 'Taníts meg arra, hogyan vezessük a gyermeket és mit tegyünk!' Fogadja meg az Isten Igéjében olvasható tanítást, és szükségletei szerint megkapja a bölcsességet" (Ellen G. White: Conflict and Courage. 138. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Van valaki a gyülekezetben, aki családi vagy saját életében nehézségekkel küzd? Mivel segíthetünk neki egyénileg vagy közösségileg? Mennyi áldozatot vagyunk hajlandóak hozni azért, hogy segíteni tudjunk?

2. Mi mindenért bélyegzik meg az embereket társadalmunkban, tehát mi az, amit rossznak mondanak? Vajon olyasmit ítélnek el, amit Isten is rossznak tart? Egyházunkat nem fenyegeti az a veszély, hogy Isten értékítéletével ellenkezően, inkább a társadalmi gondolkodást követve mi is ítélkezünk? Milyen példákat tudunk felsorolni arra, amikor éppen ez történt? Hogyan lehet megkülönböztetni a társadalmi és a bibliai értékrendet?