Szoktunk örömünkben énekelni? A Bibliában többször is olvashatunk arról, hogy emberek dalra fakadtak életük kiemelkedően fontos pillanataiban. Miriám és Izráel asszonyai énekelni kezdtek a Vörös-tenger partján Isten hatalmas szabadító tette után (2Móz 15:20-21). Debora és Bárák magasztalja Istennek a királyok és hadseregek feletti hatalmát (Bír 5:1-31). Amikor Mária felkeresi rokonát, Erzsébetet, énekkel dicséri Istent és a megváltási terv nagyszerűségét (Lk 1:46-55). Az itt felsorolt, különböző történelmi helyzetben és meghatározott körülmények között elhangzott énekekben megfigyelhető egy közös nevező: mind azt írják le, hogy mi történik, ha Isten beleavatkozik az emberiség történelmébe, és válaszol gyermekei könyörgésére.

Mi volt 1Sám 2:1-11 verseiben Anna énekének fő témája?

Anna ekkor már nem kételkedett abban, hogy Isten éppúgy uralja az ő életének körülményeit, mint a történelem eseményeit. Így egészen más szempontból látja a helyzetét. Azok a dolgok, amelyekért mások küzdenek, amelyeket változhatatlannak vélnek, valójában igencsak bizonytalanok, holnapra akár el is tűnhetnek. Énekében Anna meglepő ellentétekkel hangsúlyozza, hogy az élet körülményei nem mindig olyanok, mint amilyennek látszanak. Az erős harcos nyila eltörik, míg a gyengét Isten „erővel övedzi fel" (1Sám 2:4). Az általunk értékesnek vélt dolgok gyakran nem annyira tartósak, mint ahogy gondoljuk.

Anna megértette: az igazi biztonság nem a körülményektől függ, hanem attól, hogy ismerjük Istent, aki nem változik. Az Ő szemében mindannyian különlegesek vagyunk. Ő ad értéket az életünknek.

Anna énekének 6. verse hallatán többen megütköznek. Hogyan értsük ezt a részt? Vajon Isten önkényesen dönt arról, hogy mikor kedvez és mikor ítél? Ezt és az ehhez hasonló verseket csak akkor érthetjük meg, ha megismerjük, mi az Ószövetség alaptétele az élettel kapcsolatban. Egészen más, mint a modern világkép, hiszen azon az állításon nyugszik, hogy Isten teremtette az életet, és mint Teremtőnek, jogában áll kedve szerint cselekedni teremtményeivel. Más szóval, nincs a földön nála hatalmasabb. A bibliai világkép értelmében tehát Isten még a rossz dolgok felett is rendelkezik. A Biblia írói ezt a szempontot gyakran úgy fejezték ki, mintha Isten tevékenyen részt venne az emberiséget sújtó rossz dolgok megtervezésében, más szóval, mintha Ő „tenné" azt, amit megenged.