Káleb nagyszerű példa arra, milyen remekül kamatoztathatja az ember az élet alkonyán adódó lehetőségeit. Kálebnek sikerült elkerülnie, hogy az idősebb korban megfigyelhető szélsőségekbe essen. Nem futamodott meg mások elől a kora miatt. Nem mondott le az életről, nem vonult teljesen vissza. Nem szakadt el a közösségtől sem, korára hivatkozva. Másrészt viszont nem is ragaszkodott túlontúl a tisztéhez, és a fiatalok próbálkozásait nem tekintette fenyegetésnek önmagára nézve.

Mit állítanak Zsolt 92:13-16 versei az idős korról?

Szokták mondani, hogy Istennek nincsenek unokái. Ha csak az atyák Istene maradna, akkor a következő generációk nem kötődnének hozzá személyesen. Káleb jól tudta, hogy minden nemzedéknek meg kell szereznie saját tapasztalatait az Úrral. Az izraeliták sem egyénileg, sem közösségileg nem élhettek az Egyiptomban történt csodákból, de még az atyáik által tapasztalt pusztai élményekből sem. Káleb kötelességének érezte, hogy olyan körülményeket teremtsen, amelyek között a fiatalabb nemzedék megteheti hitélete első lépéseit.

Milyen lehetőséget kínált fel Káleb Bír 1:12-13 versei szerint? Mi volt a módszere?

Júda népe akkoriban vette birtokba földjét. Júda és Simeon törzse hitben összefogva igyekezett valóra váltani Isten ígéreteit. Kirjáth-Széfer megerősített városához érve azonban nagy kihívással találkoznak (12. vers). A régészeti leletekből tudhatjuk, hogy a késő bronzkori Palesztinában milyen alapos védelmi rendszert építettek ki. Káleb viszont, ahelyett, hogy a falak erősségére irányította volna a figyelmet, meglátta a körülményekben a fejlődés lehetőségét: itt az győzhet, aki igyekszik valóra váltani Isten ígéretét. Nekünk talán kissé furcsának tűnhet a forma, amit Káleb talált az ösztönzésre, de eredményre vezetett. Kijelentette, hogy aki beveszi a várost, az lesz a veje. Othniel, Káleb unokaöccse válaszol a felhívásra, és Isten győzelmet is ad neki (13. vers). Káleb bátorításával új hős születik. A későbbi években Káleb „befektetése" bőséges hasznot hozott, hiszen Isten felhasználta ezt a fiatalembert; ő lett Izráel első bírája, aki megszabadította a népet (Bír 3:7-11).

Hogyan változik az élethez való hozzáállásunk, ahogy idősödünk? Mi mindent tanulunk meg egyszerűen csak az évek múlásával?