A virágos, napsugaras, éltető, meleg, nyári dél

ím tovaszállt, már nyoma sincs,

nem említi az őszi szél.

Nagy, bús vizén a csónakok,

az emberek hömpölygenek,

úsznak; körül rőtszín, aszott, lehullt, sárga,

nagy levelek.

Vijjog valahol valami. A szívek mélyén

halk ború.

Halotti menet, temetés,

gyászos, őszi, nagy koszorú.

Mindenkihez közel kerül, ránehezül

most a halál,

hisz oda van a virágos,

napsugaras, fiatal nyár!

De minden őszi elmúlás tanít,

egy nagy titkot kiált:

Megváltotta Krisztus

a nagy, őszi, hervadó pusztulást!

Nem hal meg senki, aki hisz,

s feltámad mindaz, ki halott!

Őszök vizén ilyen remény ringasson

minden csónakot!