Eddig Pál azt tárgyalta, hogy ne ítéljünk meg másokat, ha egyes dolgokat másképp látnak, mint mi, ill. ne botránkoztassuk meg azokat, akik tetteink miatt esetleg megütközhetnek. Ezután felveti bizonyos napok kérdését is, amelyeket némelyek meg akarnak tartani, mások pedig nem.

Hogyan értsük Pál szavait Róm 14:4-10-ig terjedő szakaszában? Érinti ez a 4. parancsolatot? Ha nem, miért nem?

Milyen napokra utal itt az apostol? Volt-e vita a korai egyházban bizonyos napok megtartását illetően? Nyilvánvalóan igen. Gal 4:9-10 verseiben is találunk rá utalást, ahol Pál megfeddi a galáciai keresztényeket, amiért megtartják „a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket". Amint a 2. tanulmányban említettük, a gyülekezetből egyesek meggyőzték a galáciai keresztényeket, hogy vállalják a körülmetélkedést, és tartsák meg Mózes törvényének más parancsolatait is. Pál attól tartott, hogy ezek az elképzelések megfertőzik a római gyülekezetet is. Rómában azonban talán éppen a zsidó keresztényeknek esett nehezére meggyőzni magukat, hogy már nem kell megtartaniuk a zsidó ünnepeket. Pál itt azt mondja, hogy tegyünk kedvünk szerint, csak ne ítéljük el azokat, akik tőlünk eltérően látják az adott kérdést. A biztonság kedvéért ugyanis egyes keresztények elhatározták, hogy megtartják egyik-másik zsidó ünnepet is. Pál azt tanácsolta, hogy tegyék, ha ez a meggyőződésük. Semmi nem indokolja, hogy Róm 14:5 versébe belemagyarázzuk a hetenkénti szombat megtartását, mint egyesek teszik. El tudnánk képzelni, hogy Pál ilyen könnyedén vette volna a 4. parancsolatot? Az egész negyedév során azt láthattuk, hogy nagy hangsúlyt helyezett a törvénynek való engedelmességre, tehát nem sorolhatja a szombat parancsolatát egy kategóriába az esetlegesen bálványoknak áldozott étel felett aggályoskodó emberekkel. Gyakran idézik ezeket a szövegeket például arra, hogy a hetedik nap, a szombat már érvényét vesztette, csakhogy nem erről van bennük szó! Az ilyen alkalmazás ékes példát szolgáltat arra az intésre, amit Péter mondott Pál írásainak használatával kapcsolatban: „Szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére" (2Pt 3:16).

Mi a saját tapasztalatunk a szombattal? Áldásnak érezzük-e, úgy, ahogy Isten akarta? Min változtathatnánk, hogy még inkább átéljük azt, amit az Úr a szombattal nekünk nyújt?