Róm 14:1-3 verseiben a feltételezhetően bálványoknak áldozott hús fogyasztása a kérdés. A jeruzsálemi zsinat (Apostolok cselekedetei 15) úgy határozott, hogy a pogányok közül megtértek tartózkodjanak az ilyen ételektől. Az azonban továbbra is kérdéses volt, hogy a piacon árult húsok vajon bálványoknak áldozott állatokból származtak-e (lásd 1Kor 10:25). Egyes keresztények nem foglalkoztak ezzel, mások viszont a legcsekélyebb kétely esetén is inkább csak zöldségeket fogyasztottak. Ennek semmi köze nem volt a vegetarianizmushoz és az egészséges életmódhoz, és Pál arra sem utal ebben a szakaszban, hogy a tiszta és a tisztátalan állatok megkülönböztetése már nem lenne érvényben. Nem erről volt itt szó. Ha a „mindent megehetik" (Róm 14:2) szókapcsolatot úgy értelmeznénk, hogy minden tiszta és tisztátalan állat húsát meg lehet enni, akkor ezzel kiragadnánk a kifejezést a szövegösszefüggésből. Más újszövetségi szakaszokkal történő összevetés kizárja ezt az értelmezést.

A hitben erőtelen befogadása pedig azt jelenti, hogy teljes tagságot biztosítunk neki, elfogadjuk. Nem kell vitázni vele, adjuk meg neki a szabad vélemény jogát.

Milyen elvet tanuljunk tehát meg Róm 14:1-3 verseiből?

Fontos felfigyelni rá, hogy a 3. versben Pál nem marasztalja el a „hitben erőtelen" embert. Azzal kapcsolatban sem tanácsolja, hogyan erősödhetne meg. Isten elfogadja a szőrszálhasogató keresztényt is (akit nyilván nem Isten, hanem hittestvérei mondanak szőrszálhasogatónak): „Mert az Isten befogadta őt."

Hogyan erősíti meg Róm 14:4 verse az eddigi gondolatokat?

Miközben észben tartjuk a mai részben kifejtett elveket, időnként vajon nem adódhat olyan helyzet, amikor közbe kell lépnünk, megítélve, ha nem is a másik szívet, de a cselekedeteit? Minden esetben tartózkodjunk ettől? Ézs 56:10 verse ugyanis ezt mondja egyes őrállókról: „néma ebek", akik „nem tudnak ugatni". Hogyan dönthetjük el, mikor szóljunk, ill. mikor hallgassunk? Mi segít helyes egyensúlyt tartani?