Milyen alapelvet találunk Róm 13:1-7 verseiben arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljunk a polgári kormányzathoz?

E szakasz érdekessége, hogy olyan korban írta Pál, amikor egy hihetetlenül kegyetlen és velejéig romlott pogány birodalom uralta a világot. Nem ismerték az igaz Istent, és néhány évvel később hatalmas üldözést is indított azok ellen, akik Istent imádták. Sőt, Pál apostolt is ez a hatalom végeztette ki! Ő mégis amellett érvelt, hogy a keresztények jó polgárai legyenek egy ilyen birodalomnak is? Igen. Mégpedig azért, mert a kormányzás kérdésével az egész Biblia foglalkozik. Isten rendelte el, tőle származik a kormányzat elve. Fontos, hogy az emberek szabályokkal, előírásokkal és mértékkel bíró közösségben éljenek. Az anarchia nem bibliai fogalom.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Isten minden kormányformát vagy kormányzási módot jóváhagy. Ellenkezőleg! Sem a történelemben, sem napjaink világában nem kell sokáig keresgélnünk, hogy brutális rezsimeket találjunk. A keresztényeknek azonban még ilyen helyzetben is be kell tartaniuk az ország törvényeit, amennyire csak lehet. Támogatniuk kell a kormányzatot, amíg annak követelései nem mondanak ellent Isten elvárásainak. Nagy körültekintéssel és imádkozva mérlegelje mindenki, illetve másokkal is tanácskozzon, mielőtt olyan lépést tesz, ami miatt összeütközésbe kerülne a hatalommal! A próféciákból tudjuk, hogy egy napon Isten minden hűséges követőjének farkasszemet kell majd néznie a világot uraló politikai hatalmakkal (Jelenések 13). Addig azonban tegyünk meg mindent, hogy Isten színe előtt jó polgárai legyünk annak az országnak, amelyikben élünk.

„Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot; az iránta való engedelmesség, jogos határain belül, szent kötelességünk. Ha követelményei azonban ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsaival, akkor 'inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mintsem embernek'. Isten szavát minden emberi törvényadás felett valónak kell elismernünk… Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felsőbbséggel ellentétbe jussunk. Mérlegeljük gondosan, mit beszélünk, vagy írunk, hogy elkerüljünk mindent, ami azt a látszatot keltené, hogy szembeszállunk a törvénnyel és a fennálló renddel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, ami fölöslegesen elzárhatja előlünk az utat" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház. 47. o.).