Figyelembe véve az előzményeket, mi Róm 10:1-4 verseinek üzenete? Hogyan veszélyeztethet ma minket is, hogy a „saját igazságunkat" akarjuk érvényre juttatni?
A törvényeskedésnek sok formája van, egyik-másik rejtettebb a többinél. Aki önmagára tekint, jócselekedeteire, étrendjére, szombatünneplése szigorára, mindarra a rosszra, amit elkerül, vagy a jóra, amit elér, a legjobb szándéka ellenére is a törvényeskedés csapdájába esik. Életünk minden percében nem a saját bűnösségünket, hanem Isten szentségét kell szem előtt tartanunk; ez véd meg a legbiztosabban attól, hogy Krisztus igazsága helyett a „saját igazságunkat" akarjuk érvényre juttatni.
Róm 10:4 igen fontos, mert megragadja Pálnak a rómaiakhoz intézett üzenete lényegét. Először is, ismerjük meg a szövegösszefüggést! Sok zsidó saját igazságának érvényesítésén fáradozott (Róm 10:3), és a „törvényből való" igazságát (5. vers) kereste. A Messiás eljövetelével azonban megnyílt az igazság valódi útja. Az igazság elérhetővé vált mindazok számára, akik készek voltak hinni Krisztusban, akire az ősi ceremoniális rendszer előre mutatott.
Ha a törvény alatt a Tízparancsolatot is értjük, ez még nem jelenti azt, hogy a Tízparancsolat érvényét vesztette. Az erkölcsi törvény rámutat a bűneinkre, a hiányosságainkra, és megmutatja, hogy Megváltóra, megbocsátásra és igazságra van szükségünk. Mindezt pedig egyedül Jézusban találjuk. Ebben az értelemben Krisztus valóban „a törvény vége", amennyiben a törvény vezet bennünket hozzá és igazságához. A görögben itt a telosz szó áll, amit úgy is lehet fordítani, hogy „cél" vagy „rendeltetés". Krisztus a törvény végső célja, vagyis a törvénynek hozzá kell vezetnie.
Ha e szövegben a Tízparancsolat – vagy pontosabban a 4. parancsolat – eltörlését látjuk (mert az emberek főleg ennek az érvénytelenítésére gondolnak), akkor ez Pál és az Újszövetség számos tanításával ellentétben állna.
Büszkék vagyunk-e olykor jóságunkra, különösen másokhoz mérve magunkat? Talán valóban „jobbak" vagyunk, de vajon számít ez? Hasonlítsuk magunkat Krisztushoz, és úgy mérlegeljük a „jóságunkat"!
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!