Róm 9:25 versében Pál Hós 2:23 versét idézi, a 26. versben pedig Hós 1:10 versét. A történet háttere: Isten utasítja Hóseást: vegyen „parázna feleséget" (Hós 1:2). Ezzel akarta szemléltetni Isten viszonyát Izráelhez, mivel a nép idegen istenek után ment. A Hóseás házasságából született gyerekek neve azt jelölte, hogy Isten elveti és megbünteti a bálványimádó Izráelt. A harmadik gyermek neve így Ló-Ammi lett (Hós 1:9), ami szó szerint azt jelenti, hogy „nem az én népem".

Mindeközben Hóseás jövendölt arról a napról, amelyen Isten a büntetést követően helyreállítja népét. Kiveszti közülük a hamis isteneket, és szövetségre lép velük (lásd Hós 2:11-19). Akik eddig Ló-Ammik, vagyis „nem az én népem" voltak, ekkor Ammik, vagyis „én népem" lesznek.

Pál korában „nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is" voltak Isten népéhez tartozók, vagyis Ammik (Róm 9:24). Milyen világos és erőteljes bemutatása ez az evangéliumnak, ami kezdettől fogva az egész világnak szól! Nem csoda, hogy adventistaként mi is részben ebből az igéből vesszük elhívásunkat: „És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek" (Jel 14:6, új prot. ford.). Ma is az egész világnak szól a megváltás jó híre, éppúgy, mint Pál és az ókori Izráel idejében.

Olvassuk el Róm 9:25-29 verseit! (Figyeljük meg, Pál milyen gyakran idéz az Ószövetségből, hogy alátámassza kora eseményeit!) Mi a fő üzenete ezeknek a szövegeknek, és minek a reményét nyújtják?

Pál elmondta: „nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma" (Róm 9:2), mert népe közül egyesek elutasították az evangéliumot. Viszont mégis volt egy maradék. Isten ígéretei nem hiúsulnak meg akkor sem, ha az emberek kudarcot vallanak. Reményt meríthetünk abból, hogy az Úr ígéretei végül valóra válnak, és ha igényt tartunk rájuk, bennünk is beteljesednek.

Hányszor hagytak már cserben emberek, és milyen gyakran okoztunk mi magunk is csalódást önmagunknak és másoknak? Valószínűleg többször, mint ahogy azt számon tudnánk tartani, nem igaz? Mi a tanulság e kudarcokból arra nézve, hogy alapvetően kiben/miben bízhatunk?