Átéltünk már a Róm 7:21-23 verseiben leírtakhoz hasonló küzdelmet, talán még keresztényként is?

Ebben az igeszakaszban Pál a tagjaiban (ti. testében) lévő törvényt a bűn törvényével azonosítja. „Testemmel – mondja Pál – a bűn törvényének szolgálok" (Róm 7:25). Éppen ezért találóan nevezte testét, ami a bűnt szolgálta, „e halál" testének.

Isten törvénye az akaratának kinyilatkoztatása. Pál a Szentlélek meggyőzésének hatására egyetértett a törvénnyel. Az elméjében eltökélte, hogy betartja, de amikor a megvalósítással próbálkozott, kudarcot vallott, mert a teste a bűnt akarta. Ki nem élte már át ezt a küzdelmet? Értelmünkkel tudjuk, hogy mit akarunk, de a testünk egészen mást követel.

Hogyan szabadulhatunk meg ebből a nehéz helyzetből? Róm 7:24-25

A „hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által" csodálatos betetőző kifejezése után egyesek nem értik, Pál miért tér ismét vissza a lélek küzdelmére, amiből már nyilván kiszabadult. Egyesek a hálakitörést amolyan beszúrt, zárójeles felkiáltásnak vélik, ami szerintük természetszerűleg követi a „kicsoda szabadít meg?" felkiáltást. Úgy gondolják, Pál ebben a versben összegzi az előzőkben mondottakat, és mielőtt még rátérne a dicsőséges szabadulás részletezésére (Róma 8), ismételten bevallja, milyen küzdelmet vív a bűn hatalma ellen.

Mások szerint Pál „én" kifejezése azt jelenti, hogy „magamra utalva, Krisztus nélkül". Bárhogy értelmezzük is e verset, egy dolgot fontos megjegyeznünk: Krisztus nélkül, magunkra hagyatva tehetetlenek vagyunk a bűnnel szemben. Krisztussal, Krisztusban azonban új életünk van, és noha az én állandóan felerősödik, nekünk szólnak a győzelem ígéretei, ha igényt akarunk rájuk tartani! Más nem lélegezhet vagy tüsszenthet helyettünk, hasonlóképpen azt sem döntheti el helyettünk senki, hogy átadjuk-e magunkat Krisztusnak. Erről csak mi magunk dönthetünk. Nincs más módja a győzelemnek, amire Jézusban ígéretet kaptunk.