SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: Róma 7

„Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben" (Róm 7:6, új prot. ford.).

Csak kevés olyan fejezet van a Bibliában, ami annyi vitát váltott ki, mint a Római levél 7. fejezete. A szóban forgó kérdésről ezt olvassuk: „Az egész levél egyik legvitatottabb problémája a 14-25. versek értelme. A legfőbb kérdés, hogy vajon egy ilyen heves erkölcsi küzdelem lehet-e önéletrajzi leírás, és ha igen, akkor vajon Pál a megtérése előtti vagy utáni tapasztalatát írja-e le. Az apostol a saját, a bűnnel folytatott küzdelméről beszél, ez nyilvánvaló szavai egyszerű jelentéséből [vö. 7-11. versek (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 'A bűnösnek Krisztusra van szüksége' c. fejezet, 14–15. o.…]). Továbbá az is bizonyos, hogy olyan küzdelmet ír le, amelyet többé-kevésbé mindenki átél Isten törvényének elvárásaival szembesülve" (The SDA Bible Commentary. 6. köt. 553. o.).

A bibliakutatók véleménye tehát eltér arra vonatkozóan, hogy Pál a megtérése előtti vagy utáni tapasztalatát írja-e le a Római levél 7. fejezetében. Bármely állásponton legyünk is, a lényeg, hogy Jézus igazsága befedez, és az Ő igazságában tökéletesként állunk Isten előtt, aki megígéri: megszentel, győzelmet ad a bűn felett és „Fia ábrázatához" hasonlatossá tesz (Róm 8:29). E fontos pontokat kell tudnunk és tapasztalnunk, miközben igyekszünk az örökkévaló evangéliumot hirdetni „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" (Jel 14:6).