Mire mutat rá Pál Róm 6:16 versében? Érvelésében miért nem ad lehetőséget a középútra? Milyen tanulságot vonhatunk le ebből az éles ellentétből?
Pál ismét hangsúlyozza, hogy a hitből fakadó új élet nem ad teret a bűnnek. A hit lehetővé teszi a bűn feletti győzelmet, és valójában ez az egyetlen módja a megígért győzelem elnyerésének.
Miután Pál az alattvalói felett zsarnokoskodó királyként mutatta be a bűnt, visszatér a szolgáitól engedelmességet követelő úr képéhez. Rámutat, hogy az ember megválaszthatja urát. Szolgálhat a bűnnek, ami a halálra visz, illetve az igazságnak, ami viszont örök életet eredményez. Nem hagy középutat, lehetőséget a megalkuvásra. Vagy az egyiket választjuk, vagy a másikat, a végeredmény pedig vagy örök élet, vagy örök halál lesz.
Hogyan fejti ki Pál Róm 6:17 versében a 16. versben mondottakat?
Figyeljük meg, hogy az engedelmesség a helyes „tanításhoz" (új prot. ford.) kapcsolódik. A római keresztények megismerték a keresztény hit elveit, amelyeknek engedelmeskedtek. A szívből betartott helyes tanítás nyomán pedig az „igazságnak szolgáivá" lettek (18. vers). Időnként hallani olyan véleményt, hogy a tanítás nem számít, ha szeretetet tanúsítunk. Ez igen erős leegyszerűsítése valaminek, ami pedig távolról sem egyszerű. Amint egy korábbi tanulmányban láttuk, Pált aggasztotta a galáciai gyülekezetben eluralkodó hamis tanítás. Óvatosan bánjunk tehát az olyan kijelentésekkel, amelyek a helyes tanítás fontosságát csökkentik!
A bűn szolgái vagy az igazság szolgái: éles az ellentét. Ha a keresztségünk után vétkezünk, vajon ez azt jelenti, hogy nem jutottunk üdvösségre? Hogy világít rá 1Jn 1:8-2:1 igeszakasza, mit jelent Krisztus követőjének, ugyanakkor esendőnek is lenni?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!