SZOMBAT DÉLUTÁN
E heti tanulmányunk: Róma 6; 1János 1:8–2:1
„Mert a bűn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt" (Róm 6:14).
Miután Pál kifejtette a hit általi – nem a törvény cselekedeteiből fakadó – megigazulás témáját, választ ad a következő kérdésre: Ha a cselekedetek nem üdvözítenek, akkor miért bajlódjunk velük? Miért ne vétkeznénk tovább?
A 6. fejezet a válasz erre a fontos kérdésre. Itt arról van szó, amit általában „megszentelődésnek" nevezünk. E kifejezés azt a folyamatot jelöli, amelynek során felülkerekedünk a bűnön, és mind jobban tükrözzük Krisztus jellemét.
A Bibliában a „megszentel" kifejezés azt jelenti, hogy valamit, valakit „odaszán", általában Istennek. A megszentelésről gyakran úgy olvashatunk, mint ami már a múltban befejeződött, pl. „minden megszenteltek" (ApCsel 20:32). E meghatározás szerint azok a „megszenteltek", akik Istennek szánták, vagyis szentelték magukat.
A „megszentelés" szó ilyen bibliai alkalmazása nem tagadja a megszentelődés tanítását, sem azt, hogy ez az egész életen át tartó feladat. A Biblia éppen ezt a tanítást képviseli, de általában más kifejezésekkel írja le.
Ezen a héten a hit általi üdvösség egy másik oldalát vesszük szemügyre, amit könnyű félreérteni: azt, hogy a Jézusban megváltottak megkapták a bűn feletti győzelem ígéretét.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!