Róm 3:25 versében Pál tovább részletezi a megváltás jó hírét. A görög hilaszterion szó, amit Bibliánk így fordít: „engesztelő áldozat", az Újszövetségben csak itt és Zsid 9:5 versében szerepel. A második igehelyen a magyar fordításban ez áll: „fedél". Ez konkrétan a frigyláda fedelét jelenti. (Az új protestáns fordításban az „engesztelés helye" kifejezés szerepel, az angolban pedig a „kegyelem királyi széke" kifejezést találjuk). Róm 3:25 versében a Krisztus általi megigazulás és megváltás leírásában az engesztelés (hilaszterion) mindannak a beteljesedését jelöli, aminek a kegyelem királyi széke az előképe volt az ószövetségi szentélyben. Ezek szerint Jézus áldozati halála a megváltás eszköze, az engesztelés biztosítéka. Röviden ez azt jelenti, hogy Isten mindent megtett, ami megváltásunk érdekében szükséges. A szöveg az „elkövetett bűnöknek elnézése" kérdéséről is beszél. Isten a bűneink miatt nem fogadhat el. Mi magunk semmit nem tehetünk bűneink eltörlése érdekében, Isten azonban a megváltási tervben gondoskodott arról, hogy a Krisztus vérébe vetett hit által bűneinkre bocsánatot nyerhessünk. Az elnézés persze korántsem jelenti azt, hogy a bűn említésre sem kerül. Isten azért nézheti el a múltban elkövetett bűnöket, mert halálával Krisztus minden ember bűnéért megfizette a büntetést. Ezért Isten mindenkinek elnézi a bűneit, aki hisz „az Ő vérében", mert Krisztus már meghalt érte (1Kor 15:3).

Mire akar rámutatni Pál Róm 3:26-27 verseiben?

A jó hír, amiről Pál lelkesen beszél mindenkinek, aki kész meghallgatni, hogy „az ő [ti. Isten] igazsága" az ember számára elérhető, méghozzá nem cselekedetek vagy érdem, hanem a Jézusba vetett hit által, és azáltal, amit Jézus tett értünk. A Golgota keresztjére való tekintettel Isten igaznak nyilváníthatja a bűnösöket úgy, hogy közben a világmindenség előtt továbbra is igaz és igazságos marad. Sátán nem vádolhatja Istent, mert a menny a legnagyobb áldozatot hozta meg. Sátán azt hangoztatta, hogy Isten többet vár el az embertől, mint amennyit Ő maga kész megadni. A kereszt azonban cáfolja e vádat.

Sátán arra számított, hogy az ember bűnössé válása után Isten majd elpusztítja a világot. Ehelyett azonban Isten elküldte Jézust megváltóként. Mit árul ez el Isten jelleméről? Hogyan kell hatnia ez életünkre annak, ha így ismerjük jellemét? Ennek tudatában mit fogunk másképp tenni az elkövetkező huszonnégy órában?