Mit tudunk meg ebből a versből, hogyan jutott el végül Rómába Pál? Milyen tanulságot vonhatunk le saját magunkra, az életünkben bekövetkező váratlan és nem kívánt eseményekre vonatkozóan?

Az élet időnként furcsa fordulatot vesz. Gyakran a legjobb szándéktól vezérelt terveink sem úgy valósulnak meg, ahogy azokat elképzeltük vagy reméltük. Pál apostol is eljutott Rómába, de valószínűleg nem így tervezte előre.

Amikor harmadik misszióútja végén megérkezett Jeruzsálembe az adománnyal, amit a szegények javára gyűjtött az európai és kis-ázsiai gyülekezetekben, váratlan események elé nézett. Letartóztatták és bilincsbe verték. Miután két évig raboskodott Cézáreában, Pál a császárra apellált. Elfogatása után mintegy három évvel érkezett Rómába, ám (feltételezhetjük) nem úgy, ahogy azt gondolta, amikor évekkel azelőtt először írt látogatási szándékáról a római gyülekezetnek.

Mit árulnak el a következő versek Pál római tartózkodásáról? Ami pedig még ennél is fontosabb, milyen tanulságot vonhatunk le ebből a szakaszból? ApCsel 28:17-31

„Nem prédikációi, hanem Pál béklyói irányították az udvar figyelmét a kereszténységre. Mint fogoly, sok lelket szabadított meg béklyóitól, melyekkel a bűn tartotta fogva őket. De ez nem minden; még azt is írhatta: 'És többen az Úrban való atyafiak közül, bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az igét' (Fil 1:14)" (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egyház. 318. o.).

Hányszor tapasztaltunk váratlan fordulatokat az életünkben, amelyek végül jól végződtek (lásd Fil 1:12)? Hogyan erősíthetik meg Istenbe vetett hitünket ezek az élmények akkor, amikor előreláthatóan semmi jó nem várható?