Jónás könyvéből

Fut a hajó messze Tarsis felé.

Ismerős partok halvány ködbe hullnak.

„Hiszen mindegy Tarsis vagy Ninive!

Ott épp úgy lehet szolgálni az Úrnak!"

Csitítsuk el a háborgó szívet!

Derült az ég, kacag a tenger kéken.

„Hisz ha valaki Isten embere,

Tarsisban is az, nemcsak Ninivében!"

Hullám altatja Jónást és a gondját.

Nem látja már, hogy fellegek bevonják

egét… a villám vad verése csattan…

Bődül a tenger, hasad a vitorla…

mintha már a mindenség dőlne porba!

Akkor eszmél sikoltva:

„Énmiattam!"