Milyen kapcsolatban áll egymással a 1Thessz 5:16-17 verseiben olvasható két felszólítás?

Harminc éve sokat cikkeztek arról, milyen fontos minden körülmények között dicsérni Istent, és ez igaz is. Csakhogy az ilyen írásokat olvasva többeket egyre inkább hatalmába kerített a bűntudat, amikor nagy küzdelmek között igyekeztek feldolgozni egy halálesetet, vagy valamilyen veszteséget, tragédiát, egy súlyos fogyatékkal járó betegség vagy fájdalom következményeit. Azt az érzést váltotta ki az emberekből, hogy bizonyára nem hűségesek az Úrhoz, és nem élnek igazi keresztényként, ha képtelenek ilyen válsághelyzetekben is vidámak, boldogok lenni, a szívüket nem tölti be a hála.

Nem tudunk mindig, minden helyzetben örülni. Természetesen Jézus sem volt folyton vidám (Mt 26:38; Jn 11:35), mégis, ugyan ki merné hitetlenséggel vádolni? Jób sem tűnik kifejezetten boldognak a róla elnevezett könyv jelentős részében. Éppen ellenkezőleg! Inkább szerencsétlen, kesergő, összetört embernek látjuk.

Viszont az élet minden fájdalma és tragédiája közepette is valóban van okunk az örömre és az optimizmusra, függetlenül attól, hogy mennyi, bennünket olyannyira bántó nyomorúság és gond temeti éppen maga alá boldogságunkat. Ez pedig azért van – hála Jézusnak és a tőle kapott ígéreteknek –, hogy tudjuk: e dolgok csak átmenetiek, és Istent semmi nem éri meglepetésként. Tehát ha bármilyen nehéz és megemészthetetlen is a szenvedésünk, tudnunk kell, hogy Isten szeret és törődik velünk. Ha a szenvedések idején belekapaszkodunk ezekbe az ígéretekbe, ha ragaszkodunk a jövőbeli reménységhez, akkor még a legrosszabb helyzetekben is találunk okot az örömre és az optimizmusra!

Milyen alapot találunk a reményre és az optimizmusra a következő ígéreteket olvasva? Róm 8:31; 8:35-39; 1Jn 3:1; Jel 21:4

Még milyen bibliai ígéretekbe kapaszkodhatunk, hogy az élet megpróbáltatásai között ne veszítsük el optimizmusunkat és bizalmunkat? Hogyan segítettek már nehéz helyzetekben hasonló bibliaszövegek?