Teendőink temérdek sora gyakran kiszorítja életünkből az optimizmust és a reményt. Talán annyira összpontosítunk a munkára, ill. egyéb jó vagy szükséges tevékenységekre, hogy lazul a kapcsolatunk Jézussal, ami pedig alapvetően fontos életünk minden területének fejlődéséhez.

Mi jellemezze az életünket? Az alábbi bibliaszövegekből milyen tanulságokat vonhatunk le ezzel kapcsolatban? Mik 6:8; Lk 8:14; 10:38-42; 12:16-21

Sokan vágynak a sikerre, sőt küzdenek is érte. Vannak, akik rengeteg időt szentelnek e cél elérésére. Milyen gyakran megesik, hogy emberek a sikert hajszolják, miközben inkább jelentőségteljes életre kellene igyekezniük. Vajon van értelme annak, amit teszek, mondok és gondolok, vagy inkább a példázatbeli „sikeres" gazdához hasonlítok, akit végső számadásra hívott Isten, ám ott bolondnak mondott? (Lásd még: Lk 21:34!)

Márta teljesen belevetette magát a munkába, hogy étellel és itallal lássa el vendégét. Annyira lefoglalta az Úrért végzett tevékenység – mi is járhatunk így! –, hogy ezt megsínylette a munka Urával való kapcsolata, amiből pedig erőt meríthetett volna. Jézus emlékeztette: Mária választása bölcsebb volt. Azt tanácsolja, hogy a munka mellett is tartsuk mindig szem előtt a kapcsolatok fontosságát.

Néha az is előfordul velünk, hogy mint a tövisek közé esett magot, fojtogatnak az élet gondjai, miközben csak a túlélésért küzdünk. Az ilyen küzdelmek közé tartozik, hogy igyekszünk családunk szükségleteit előteremteni, gyerekeinket taníttatni, vagy egyszerűen próbáljuk biztosítani azt, ami viharos bolygónkon a megélhetéshez kell. A Jézussal való kapcsolat ápolása életünk minden területére hat; lehetőséget biztosít, hogy szemléletmódunk még a nehéz, megterhelő időkben is optimista és reménnyel teli legyen.

Vajon az örökkévalóságban mennyire marad meg annak az emléke, amivel most foglalkozunk? Más oldalról közelítve: hány olyan dolog köt le, ami majd örökre a feledés homályába merül? Válaszunk alapján mit mondhatunk el magunkról, az életünkről, és talán a választásainkról?