Eddig azzal foglalkoztunk, hogy mit jelent a hit gyakorlása. Érintettük a sportéletet és a versenyeket idéző hasonlatokat, amelyekkel a Biblia a keresztények hitbeli útját példázza. Ugyanakkor azt is olvastuk, hogy testünk a Szentlélek temploma (1Kor 6:19-20).

Mit mond Pál 1Kor 6:19-20 verseiben? Hogyan kapcsolható a testedzés kérdése ehhez a szakaszhoz?

Testünk valójában Istentől kapott ajándék, tehát nem szabad elhanyagolnunk. A tudomány újból és újból bizonyította, hogy fizikai létünk szinte minden vetületének hasznára válik a testedzés. Persze nem kell mindannyiunknak 4 perc alatt lefutni az egymérföldes távot, de szinte mindenki mozoghat annyit, amennyinek már rengeteg előnyét élvezheti nemcsak fizikailag, de lelkileg és szellemileg is. Keresztényként nem valljuk a görögök elképzelését, miszerint az embernek a testétől függetlenül létező, halhatatlan lelke volna, és nem fogadjuk el azt a pogány hitet sem, hogy a test gonosz lenne. Testünk és értelmünk egyaránt Isten ajándéka, amelyek nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással. Közérzetünk hat gondolatainkra és lelkiállapotunkra is. Szoros az összefüggés, ezért is nem hanyagolhatjuk el lényünk egyetlen oldalát sem annak veszélye nélkül, hogy ezzel más területeknek is ártanánk.

„Isten követelményeit lelkiismereti üggyé kell tenni. Rá kell ébreszteni az embereket arra, hogy kötelesek önmagukon uralkodni; hogy szükség van a tisztaságra, a falánkság és minden szennyes szokás elhagyására. Meg kell értetni velük, hogy szellemi és fizikai képességeiket ajándékba kapták Istentől, és hogy a lehető legjobb állapotban kell tartani őket – az Ő szolgálatára" (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 81. o.).

Akik végeznek valamilyen testmozgást, tudják, milyen nagyszerű előnyökkel jár ez a tevékenység. Jó tudni azt is, hogy nem kell feltétlenül sok belőle.

Az emberek jelentős része igen elfoglalt. Isten azonban mindannyiunknak azt parancsolja, hogy viseljünk gondot saját magunkról – ennek pedig a testedzés az egyik alapvető módja. Hogyan is állunk tehát ezen a téren? Mennyi időt fordítunk mozgásra? Milyen kifogásokra hivatkozva igyekszünk kibújni alóla?