SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 22:37-38; Róma 12:1; Efézus 2:8-9; 5:2;
Kolossé 3:13; 2Timóteus 1:9; 1János 4:10
„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét" (Zsolt 103:1).
Amint a Hubble űrteleszkóp egyre mélyebbre enged tekinteni a világegyetembe, mind hatalmasabbnak érezzük a teremtés csodáit. Véges elménk számára felfoghatatlan ez a végtelenség, de leginkább maga a Teremtő, aki szükségszerűen sokkal bonyolultabb, mint az, amit létrehozott. Ha a világegyetemet nem tudjuk igazán megérteni, hogyan is érthetnénk meg maradéktalanul azt, aki létrehozta? A Naamából való Cófár megkérdezte Jóbot: „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é" (Jób 11:7)? A válasz – természetesen – nem.
Még ennél is tovább mutat, hogy a világegyetemet megteremtő Isten ugyanaz, aki Jézus személyében magára vette emberi természetünket, sőt még bűneinket is. Isten, aki megteremtette az univerzumot, a bűneinkért járó büntetést is elszenvedte, hogy ezáltal örök életünk lehessen! Hogyne szeretnénk Istent, ha mindig szemünk előtt tartjuk ezt az igazságot? Miért is ne fordulnánk hozzá a legnagyobb hódolattal és dicsérettel?
Éljünk bár a legrosszabb körülmények között, ha igazán értékeljük Isten szeretetét, hatalmát és fenségességét, önkéntelenül is dicsőíteni fogjuk Őt!
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!