„Ártalmatlanul kezdődött, az inaséveimben. Amikor abba akartam hagyni az ivást, a társaim mindig azt mondták: 'Ha férfi akarsz lenni, akkor nyugodtan megihatsz még egyet.' Miután bezárt a repülőgépgyár, ahol dolgoztunk, munkatársaimmal együtt egy kocsmát nyitottunk. Fogalmam sem volt a vendéglátásról, de gyorsan beledolgoztam és beleittam magam a témába.

Később egy szervezőiroda tudományos munkatársaként már napközben, a munkahelyen is inni kezdtem. Alkoholista lettem, mindig szükségem volt bizonyos alkoholszázalékra a véremben, hogy 'jól működjek'. Ez a százalék elég alacsony volt ahhoz, hogy palástolni tudjam, ötvenéves koromban az üzemorvos mégis azt mondta: 'Ön túl sokat iszik. Ön alkoholbeteg.'

Egyik terápiára mentem a másik után, de nem igazán haladtam előre. Akkor egy alkoholbeteg ismerősöm meghívott az adventisták önsegítő csoportjába. Először csak a heti beszélgetéseken vettem részt, de később elmentem az áhítatokra, táborokra és szabadidős programokra is. Lépésről lépésre haladtam előre. Voltak ugyan önmegtartóztató fázisaim, de az áttörés nem akart sikerülni. Amikor a terapeutám azt mondta, hogy menjek vissza a ringbe, és küzdjek tovább, valami változni kezdett a hozzáállásomon. Mintha egy kapcsolót átváltottak volna a fejemben, megtanultam Istenre bízni az életemet.

A kutyámat az erdőben sétáltatva mindig így imádkoztam: 'Atyám, ha tényleg létezel, segíts, hogy ne igyak!' Egy nehéz időszak és egy rövid visszaesés után, amikor a cégünk csődbe ment, most kijelenthetem, hogy 1998. május 26-a óta nem iszom alkoholt!

Egy új élet vette kezdetét. Persze kezdetben nehéz volt a régi barátaimmal megértetni, hogy absztinens vagyok, vagy új barátokat szerezni. Továbbra is nagy segítséget jelent számomra a csoportunk, az adventista gyülekezet és a családom. Egy dolog világos számomra: az életem új értéket és új értelmet nyert! Többé nincs szükségem alkoholra" (Dr. Rolf J. Pöhler: Mai keresztények. A megélt hit. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. Dietmar Gensch története. 29. o.)!