Az egyik tegnapi kérdés felvetette, vajon elég jól gondozzuk-e a gyümölcsöt, aminek a megtermése a kiváltságunk Isten tiszteletére és dicsőítésére. Semmi kétség, bizony könnyen elcsüggedhetünk a Lélek gyümölcsének megannyi jellemvonását szemlélve és azokat saját természetünkkel összehasonlítva. Hiszen nem kellene-e még több gyümölcsöt teremnünk annál, mint amit most látunk?

A kérdés jogos, és mindnyájunknak komolyan is kell vennie. „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e" (2Kor 13:5, új prot. ford.)! Számot kell tehát vetni magunkkal: hogyan viselkedünk? Milyen bizonyságként élünk a világban?

Ráadásul egy veszéllyel is számolnunk kell. A keresztények példaképe Jézus, a valaha élt egyetlen bűntelen ember. Miközben magunkat hozzá hasonlítjuk, nagyon könnyen elcsüggedhetünk. Kirívó a különbség Jézus bűntelen tökéletessége és az emberi gyarlóság, gyengeség között. Tökéletes mércét állít elénk, amelynek meg kell felelnünk, tökéletes törvényt kell betartanunk és a tökéletes Megváltó mintájára kell formálódnunk. Mint ahogyan mindannyian tapasztaltuk már, többnyire távolról sem felelünk meg a szintnek, a törvénynek és a Megváltónak. Miután egyik bukás a másikat éri, és nem látjuk magunkon a fejlődést, elég könnyű elcsüggedni, akár egészen addig a pontig, amíg mindent feladva sóhajtjuk: „Erre én képtelen vagyok!"

Ekkor fontos azonban igazán érteni, mit jelent a hit általi megváltás! Ekkor kell tisztán látnunk, hol dől el üdvösségünk. Ekkor szükséges felmérnünk, mit tett értünk Jézus a kereszten!

Mi Róm 3:20-26 verseinek üzenete a megváltással kapcsolatban? Miért fontos erősen belekapaszkodni ebbe az igazságba, különösen amikor saját gyümölcsünk miatt kerít hatalmába a csüggedés?

Függetlenül attól, hogy milyen komolyan igyekszünk keresztényhez méltóan élni, harcolva a bűnnel és az énnel, ha az életünk minden napján és percében tudjuk: Isten csakis Jézusban és a hit által nekünk tulajdonított igazságára nézve fogad el, akkor nem fogjuk feladni a küzdelmet. Miért is tennénk? Üdvösségünk biztos, mert záloga nem magunkban, hanem Jézusban van!