„Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek" (Róm 10:3). Vajon miről beszélt Pál? Kikre utalt, és hogyan próbálták ezek az emberek „tulajdon igazságukat… érvényesíteni"? Különben is, ismerve az emberi természetet, ez miért eleve képtelenség?

Arra mondjuk, hogy „csináld magad" barkácsolás, amikor valaki bárminemű szakmai képesítés vagy segítség nélkül készít vagy javítgat valamit. Tágabb értelemben azt jelenti, hogy az ember egyedül, saját ötletétől vezéreltetve vág egy feladat elvégzésébe. A Biblia szerint viszont megigazulni lehetetlen saját erőből. Próbálkozhatunk mégoly keményen, semmit nem tehetünk azért, hogy Isten szemében igazzá váljunk; „mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink" (Ézs 64:5). Valójában, ha a magunk módján igyekszünk elérni az igazságot, azzal gyakran éppen az ellenkezőjét váltjuk ki.

Olvassuk el Mt 5:20 és 23:25-28 verseit! Miként jellemzi Jézus a problémát, ami abból ered, ha az ember azt hiszi, hogy önmagát igazzá teheti?

A legfontosabb, hogy a keresztények megértsék: az igazságot csakis Krisztustól nyerhetik. Isten előtt nem saját erőnkből, hanem Krisztus értünk vállalt tette által válhatunk szentté. Abban a pillanatban, amikor valaki szem elől téveszti ezt a tényt, könnyen előtérbe nyomul az önigazultság – a büszkeséggel és a belső romlással együtt. Tipikus példája ennek a farizeusok és az írástudók viselkedése. Magamutogató és ájtatos cselekedeteik annyira lefoglalták figyelmüket, hogy megfeledkeztek arról, ami valóban fontos volt.

Hogyan eshetünk mi is a farizeusok és írástudók bűnébe? Milyen szempontból lehet ez alattomosabb csapda, mint hinnénk?