Az önuralom rokon értelmű szavai az önfegyelem, az eltökéltség és az akaraterő. A Lélek gyümölcse, túl azon, hogy visszatartja a keresztényeket a tiltott dolgok művelésétől, jó cselekedetekre is ösztönöz.

Mi az a három kívánság, amitől 1Jn 2:15-16 versei óva intenek? Ha nem vigyáznánk, e vágyak miben nyilvánulnának meg életünkben?

Fil 4:8 felsorolja, hogy mire összpontosítsanak a keresztények. Nevezzük meg ezeket a dolgokat! Pál tanácsának megfogadása hogyan védhet meg az 1Jn 2:15-16 verseiben olvasható veszélyektől?

A keresztény életben nyilvánvalóan van olyan, amit szabad, ill. nem szabad megtenni. Állandóan küzdünk az énnel, a testtel, a világ dolgaival. Ezzel a dilemmával foglalkozik Pál Róm 7:15-18 verseiben, amikor leírja: egymással ellentétben áll az egyik oldalon az, amiről tudja, hogy jó, a másik oldalon pedig az, amire kísértést érez. Az apostol Róm 8:1 versében adja meg a választ: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak" (új prot. ford.).

Pál tehát arra buzdít, hogy éljünk a Lélek szerint. A Lélek nélküli élet magában képtelen megérlelni a gyümölcsöt. Pál mindannyiunk nevében mondja, hogy hiába a szándék, ha nincs erő a véghezviteléhez. A 7. fejezet kérdésének tehát nem az a megoldása, hogy mikor fogunk győzni, hanem hogyan. Tehát hogyan? A Jézusba vetett hit által. Átadjuk magunkat Jézusnak, igazságát magunkénak igényeljük, nem vagyunk többé ítélet alatt, meghajtjuk magunkat Isten előtt, eldöntjük, hogy a Lélek szerint élünk, követjük akaratát és hivatkozunk a megígért győzelemre. Az a kulcsa, hogy ha belekapaszkodunk az ígéretekbe, erőt nyerünk. Egyedül képtelenek lennénk rá. Tudatosan kell választanunk, hogy Isten nevében győzünk. Kétfrontos harcot vívunk: felfelé tekintve, hit által Istenbe kapaszkodunk, a földön pedig a test követeléseivel harcolunk. Mindkettőre szükség van.