SZOMBAT DÉLUTÁN
E heti tanulmányunk: Máté 25:1-13; Lukács 16:10;
1Thesszalonika 5:23-24; 2Timóteus 3:1-5; Zsidók 11
„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk" (Gal 6:9).
A hűséget, mint a Lélek gyümölcsét lehet ragaszkodásnak is nevezni. Jelent állhatatosságot, a kitűzött célokhoz való tántoríthatatlan, lankadatlan kitartást, főként nehézségek idején. Szinonimái a lojalitás, ami megingathatatlan hűségre utal; az állandóság, ami a bizonytalanság ellentéte; a rendíthetetlenség, ami az elvek és célok melletti határozott kitartás; az eltökéltség, ami sziklaszilárd elhatározást jelent.
A „hit" és a „hűség" két olyan fogalom, amely bár közeli kapcsolatban áll egymással, jelentésük mégsem ugyanaz. A hit az a meghatározhatatlan erő, Isten ajándéka, ami által bizonyosak lehetünk a még láthatatlan valósága felől. „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés" (Zsid 11:1). A hűség viszont a hit rejtett, belső rendszerének megnyilvánulása. Ha hiszünk Istenben, cselekedeteink Isten iránti hűségről tanúskodnak. Hűségünkkel hitünkről teszünk bizonyságot. A hűség cselekedetei, mint kötelék fogják össze a hitet az erkölcs szabályaival.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!