„Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek" (Lk 6:38). Az élet melyik törvényszerűségéről beszél Jézus ebben a versben?

Sok esetben, amit adunk, azt kapjuk vissza. Vagyis ha kedvesek vagyunk, valószínűleg velünk is kedvesek lesznek. Persze a szabály visszafelé is igaz: ha rosszak vagyunk másokkal, mások is gonoszul bánnak majd velünk.

Mint a legtöbb szabály esetében, itt is van kivétel. (Gondoljunk csak arra, mi történt Jézussal!) Keresztény szempontból azonban teljesen mindegy, hogy van-e kivétel, vagy nincs, mert nekünk minden helyzetben kedvesnek kell lennünk, még akkor is, ha nem kapunk cserébe semmit. Sőt, ha ellenségeinkkel is jól viselkedünk, az fémjelzi csak igazán, hogy Jézus őszinte követői vagyunk. Általánosságban azért elmondható, hogy viselkedésünknek megfelelően fognak majd velünk is bánni. „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták" (Mt 7:12).

Hogyan kapcsolódik Lk 6:35 verse e heti tanulmányunkhoz?

Olyan embernek kedveskedni, aki valamilyen szempontból hasznunkra lehet a jövőben, általában nem túlságosan nehéz. Erre bárki képes. Az már nehezebb, hogy kedves legyen az ember azokkal is, főleg, ha ez még áldozatot is igényel, akik valószínűleg sosem tudják viszonozni. Ez az igazi próba.

Vizsgáljuk meg a szívünket! Mi a kedvességünk mozgatórugója: az önzetlen, önfeláldozó szeretet vagy a haszonvágy? Ha az utóbbi, mit lehetne ellene tenni?