Sok hívő engedi magát a körülmények áldozatául esni, ami miatt hol magaslatokban szárnyal, hol a lélek poklát járja. Számukra az öröm értelmetlennek, sőt lehetetlennek tűnik. Ezért szól úgy a parancs, hogy örüljetek „az Úrban" (Fil 4:4).

Embertársaink vagy körülményeink nem mindig örvendetesek, lehetnek roszszak is, az Úrban azonban mindig örülhetünk, mert Ő jó, és sosem változik.

A lelki szilárdság egyértelműen összefügg Isten ismeretével és az iránta érzett elkötelezettséggel. Isten ismerete segít körülményeink fölé emelkedni, és stabilitást ad. A zsoltárokat azért írták költői, verses formában, megzenésítve, hogy Izráel népe könnyebben megjegyezhesse, énekelhesse a Szentírás szavait, ami által istenismeretük mélyülhetett. Istent megismerve az ember számára minden más kevésbé tűnik fontosnak.

A következő versek alapján milyen okunk lehet az örömre? (Zsoltár 139; Róm 8:28; 1Pt 1:8-9) Hogyan tanulhatunk meg örülni ezeknek az ígéreteknek?

Kell még más ok az örömre? Isten megváltott, gyermekévé fogadott és örökséget ígért Jézus Krisztusban (Ef 1:1-11)! Amikor Krisztus visszatér, élvezhetjük jelenlétét, és gyönyörködhetünk a mennyei otthonban (Jn 14:2-3), amit nekünk készített. Addig is öröm ismerni Isten ígéretét, hogy gondoskodik minden szükségletünkről (Fil 4:19). Az is kiváltáság, hogy szolgálhatjuk Őt, akit leginkább szeretünk: hirdethetjük a jó hírt azoknak, akik még nem ismerik az Urat, hittestvéreinket pedig buzdíthatjuk, hogy mind jobban szeressék és szolgálják Istent. Öröm tudni, hogy bármikor imádkozhatunk Istenhez (Zsid 4:15-16). Végül pedig az is örömmel tölt el, hogy nem a halálé az utolsó szó (1Kor 15:54).

A sok ígéret ismeretében bőven van okunk az örömre. Mégis mindanynyian küszködünk szomorúsággal, csüggedéssel és fájdalommal, az „élet velejáróival". Körülményeinktől függetlenül, hogyan találhatjuk meg azt az örömet, amit Krisztusban Isten kínál fel? Mely döntéseink határozzák meg azt, hogy képesek leszünk-e megkapni azt az örömet, ami a miénk lehet?