SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltár 139; Lukács 15:4-24; János 15:10-11;
Zsidók 11:16
„Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék" (Jn 15:11).
Az öröm és a boldogság nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Boldogságot kedvező körülmények teremtenek, ellenben öröm abból származik, ha életünk Jézusban, az igazi Szőlőtőben marad.
Zsolt 4:8 versében jól látható a különbség: „Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk" (új prot. ford.). Isten ismerete és a belé vetett bizalom táplálja ezt a „nagyobb örömet"; boldogságot a kellemes körülmények adnak, mint pl. amikor bőséges az aratás. A belső öröm állandó, amíg bízunk Istenben, de a boldogság éppoly kiszámíthatatlan, mint az aratás bősége. A belső öröm legyőzi a csüggedést, a boldogság csak eltakarja azt. A belső öröm tartós, a boldogság átmeneti.
Az életöröm mélyebbről indul, mint a fájdalom vagy a gyönyör. Az ilyen öröm abból fakad, ha az ember tudja, hogy Isten jelen van az életében, és segít a körülmények fölé emelkedni. Isten szeretetére és jóságára összpontosít. A keresztény öröm alapja az, hogy Isten – mint a múltban, úgy most is – a benne bízók üdvösségéért cselekszik.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!