A tudós Arthur Zajonc fénnyel töltött be egy üres dobozt, amelynek belső falairól egyáltalán nem verődött vissza a fény. A dobozban fény volt, semmi más. Ha bekukkanthatnánk a dobozába, a fényre, mit látnánk? Milyen a fény önmagában? Csupán sötétséget, az üres tér sötétjét láthatnánk. A fény önmagában láthatatlan, ha nincs, ami visszaverje, vagy ha nem nézünk közvetlenül a forrásába. Ezután Zajonc a doboz sötétjén átvitt egy botot. A fényforrás irányából, de csakis azon az oldalon a bot láthatóvá vált. Úgy tűnt, mintha egy vékony fénysugár világítaná meg, de mást nem érne, pedig a fény ott volt a doboz belsejében mindenütt (mintha vízzel töltötték volna meg). A világosság azonban csak akkor vált láthatóvá, amikor valamiről, jelen esetben a botról visszaverődött, máskülönben sötétségnek tűnt. A napfény elárasztja az eget, és időjárástól, illetve napállástól függően kékké, szürkévé vagy vörössé varázsolja azt. Teljesen mindegy, mennyi napfény éri a holdat, pontosan az történik, ami Zajonc dobozában; tökéletes sötétség, az üres tér sötétje uralkodik ott. A holdnak ugyanis nincs légköre, a holdon nincs levegő, nincs nedvesség, sem gáz vagy pára, ami a napfényt visszaverve színkavalkáddá változhatna, mint felettünk az égbolton. Mire tanít a természet? Ha nincs, ami visszaverje a fényt, a világosság teljes sötétségnek látszik.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Milyen lelki tanulságot vonhatunk le a szeretetre vonatkozóan a fény természetéről gondolkodva? Lásd 1Jn 1:5; 2:9-11; 4:8; Lk 11:35!

2. Az ellenség szeretetének kérdésével kapcsolatban olvassuk el Lk 23:34 versét! „Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek." Szoktunk-e ellenségeinkért imádkozni? Nem könnyű szeretettel viszonyulni azokhoz, akik gonoszul viselkednek velünk, gyűlölnek vagy bántalmaznak. Azonban az ellenségeinkért elmondott ima képes szívünket és viselkedésünket alakítani. Amikor imádkozunk rosszakaróinkért, és azokért, akik gyűlölnek, megláthatjuk bennük az embert, akinek éppoly nagy szüksége van Isten kegyelmére, mint nekünk. Erőt és készséget nyerünk arra, hogy áldására legyünk azoknak, akik átkoznak, jót tegyünk azokkal, akik gyűlölnek. Hogyan tanulhatunk meg imádkozni azokért, akikre inkább átkot szórtunk volna?

3. Egy ember meglátott egy lerobbant autót. Megállt, hogy segítsen. Az autó utasai azonban jól megverték és kirabolták. „Ezután már biztosan nem igyekszem irgalmas samaritánusként viselkedni!" – jegyezte meg a pórul járt ember. Mit mondanánk neki?