A második emeleti gyerekszoba ablakából a gyümölcsfán keresztül jutott le a kis tóhoz két fiú, ha a szüleik nem engedélyezték a pancsolást. Egy nap azt hallották, hogy mivel a fa kiszáradt, édesapjuk ki akarja vágni. A gyerekek nem szívesen mondtak volna le titkos menekülési útjukról, ezért a boltban vásároltak néhány műanyag almát, majd azokat az elhalt fa ágaira kötözték. Másnap reggel édesapjuk csodálkozva mesélte, hogy az éjszaka almák nőttek a kiszáradt körtefán.

Jézus a szőlőtőhöz hasonlította magát. Miért hangsúlyozta, hogy Ő az „igazi" Szőlőtő (lásd még Mt 24:24)?

Jn 15:1-5 versei alapján válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

Az 5. versben minek nevez bennünket Jézus? Mit jelent ez a gyakorlatban? Ennek fényében hogyan kell egy kereszténynek élnie?

A vessző nem teremhet gyümölcsöt, ha nem marad a szőlőtőn (4. vers). Ez nagyon fontos, erről nem szabad megfeledkeznünk!

Képzeljünk el egy almafát, amelyiknek letört az egyik ága, pedig a gyümölcsök már félig megértek. Mi történik az ággal csakhamar? Mi lesz az almákkal? Javítanánk a helyzeten, ha a gyümölcsöket befestenénk pirosra? Locsolgassuk az ágat, vagy szórjunk köré műtrágyát? Vajon megérleli termését, ha leszúrjuk a földbe? Miért olyan fontos tehát, hogy az ág (vessző) a fán (szőlőtőn) maradjon?

Hogyan kell Jézusban maradni? Mit jelent ez? Min kellene változtatnunk az életünkön, hogy ez napi tapasztalatunk legyen? Milyen szokásokat alakítottunk ki, amelyek nehezítik, hogy a szőlőtőn maradjunk?