Örömünk tartós lehet, ha felidézzük, milyen hűséges és változatlan Isten. Ha rá összpontosítunk, örömünk újraéled.

A hit gyökeréből szökken szárba a szív öröme. Lehet, hogy először nem örvendezünk, de idővel ez is bekövetkezik. Bízzunk az Úrban, ha szomorúak vagyunk, s Ő a kellő időben úgy felel nekünk, hogy hitünk termőre fordul, s örvendünk az Úrnak. A kétség szorongást szül, de a bizalom hosszú távon örömet…

Elmélkedjünk hát az Úr szent nevéről, hogy jobban bízzunk benne, és készen álljunk az örömre! Ő szent, igazságos, hűséges és állandó. Miért is ne bíznánk Istenben, aki ilyen? Ő mindentudó, mindenható és mindenhol jelenvaló, ugyan miért ne támaszkodhatnánk rá jókedvűen?

– Charles Spurgeon

Sokan keresnek örömöt a szőlőtő gyümölcsében… De az igazi és tartós öröm az igazi Szőlőtőből ered, Jézusból.

Ne feledjük, hogy a szőlőtő először az öröm keleti szimbóluma volt! Gyümölcse tette az ember szívét boldoggá. De bármilyen ártatlan is ez a boldogság – hisz a szőlőtő kisajtolt leve volt minden egyszerű parasztember itala –, ez az érzés közönséges és mulandó volt. Ez nem az igazi boldogság volt, a palesztinai szőlőskertek szőlőtője pedig nem az igazi Szőlőtő.

Krisztus volt az igazi Szőlőtő, Ő az öröm igazi forrása. Bármilyen formában is ér el bennünket, minden igazi öröm és boldogság forrása Krisztus!

– Henry Drummond