Tanulmányozzuk az alábbi szövegeket, amelyekben Mózes az izraeliták második nemzedékét emlékeztette bizonyos pontokra! Szavait ő is erre az elvre alapozta: „Mit sem kell félnünk a jövőtől, ha nem feledkezünk el arról, milyen úton vezetett az Úr, és hogyan tanított történelmünk által" (Ellen G. White: Life Sketches, 196. old.).

A Sittimben pusztító csapás, amelyben 24 000 ember halt meg (4Móz 25:9; 26:1).

Kóré, Dáthán és Abirám lázadása (4Móz 26:9-11).

Ér és Onán, Júda fiai (19. vers).

Nádáb és Abihu, Áron pap fiai (61. vers).

Káleb és Józsué kivételével az első nemzedék a pusztában halt meg (63–65. versek).

A Mózes által felsorolt események nagy részét a második nemzedék is átélte. Miért kellett hivatkozni mégis a héber történelem e tragédiáira? Pál apostolnál találjuk a választ: „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" (1Kor 10:11).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Hogyan adhatja át az egyik generáció értékeit, hitét és buzgalmát a következőnek? Egyáltalán átadható volna mindez? Vagy közelítsünk más szempontból: elvárhatja-e egy nemzedék a következőtől, hogy hasonló tapasztalatai legyenek, és ugyanolyan hittel rendelkezzen, mint ők?

2. Beszélgessünk arról, hogy mi a szerepünk a gyülekezetben! Először vizsgáljuk meg a gyülekezet egészének szerepét, majd azt, mi hogyan illeszkedünk bele! Vajon mindig csak adnunk kell, vagy olykor helyénvaló elfogadni is? Mikor?

3. Izráel népének pusztai vándorlását tanulmányoztuk. Milyen hibákat követtek el, amelyek bennünket is veszélyeztetnek? Mit tehetünk azért, hogy ne essünk bele ugyanazokba a csapdákba, vagy ha már beleestünk, hogyan kerülhetünk ki azokból?

ÖSSZEFOGLALÁS: Mózes még élt, helyénvaló és egyértelmű volt tehát, hogy Isten őt bízta meg: közölje utasításait a második nemzedékkel, erősítse hitüket, és nevezze ki Józsuét Isten népe új vezetőjévé.