Olvassuk el 4Móz 20:23-29 verseit! Áron halálának leírásában mely részek mondanak különösen sokat? Milyen tanulságokat vonhatunk le ebből önmagunkra és az Úr szolgálatában végzett munkánkra vonatkozóan?

Mózes negyedik könyve 20. fejezete Mirjám halálával kezdődik, és Áron halálával zárul. Az idősebb nemzedék lassan kihalt; a fiatalok folytatták munkájukat. Ugyanezt láthatjuk egyházunkban is: az egyik generáció elmegy, de egy új követi, amely átveszi a stafétát. A kérdés azonban ugyanaz marad: vajon az új nemzedék tanul az előttük járók hibáiból és sikereiből?

Figyeljük meg a különbséget a Mirjám és Áron haláláról szóló beszámolók között! Mirjám halálát egyetlen rövid mondatban említi a Biblia, mintha hirtelen és váratlanul következett volna be. Mennyire más Áron halála, amit előre bejelentett az Úr.

Áron még halála előtt felment Mózessel és fiával, Eleázárral a Hór hegyére. Ott a közösség szeme láttára Mózes levette testvéréről a papi ruhát, majd unokaöccsére, Eleázárra adta fel azt. Rendkívül szemléletesen mutatta ez a jelenet, hogyan ruházza át Isten a felelősséget egyik nemzedékről a másikra. Áron hamarosan „népeihez takaríttatik", de a főpap szolgálatát végezni kellett azután is. Más szóval, az egyház munkája és küldetése fontosabb egy-egy ember személyénél. Ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk a feladatot, akármilyen hűségesen is végezzük munkánkat, előbb vagy utóbb távozunk a színről, akkor pedig majd mások folytatják onnan, ahol abbahagytuk.

Különösen megindító lehetett ez a jelenet minden érintettnek. Mózes, aki tudta, hogy nemsokára ő is távozik az élők sorából, levette bátyjáról a szent ruhadarabokat, és ráadta unokaöccsére, Áron fiára. Áron, aki bizonyára igencsak bánta elkövetett hibáit, tisztában volt vele, hogy hamarosan meg fog halni. Eleázár a halál szélén álló apja szeme láttára vette magára a főpap tisztségének nehéz felelősségét. Mindeközben pedig a távolból, a hegy tövéből Izráel népe figyelemmel kísérte az eseményeket.

Ha holnap meghalnánk, vajon milyen örökséget hagynánk magunk után? Mit tettünk az Úr művében? Hogyan használhatnánk ki jobban azt a kevés időt, ami életünkből még hátravan (Jak 4:4-15)?