A SZENTÉLYSZOLGÁLAT TÁMOGATÁSA

Miután szólt a vallási szolgálattevők közötti különbségről, az Úr a továbbiakban a megélhetésükkel kapcsolatos rendelkezéseit közli. Munkájuk nyilvánvalóan teljes munkaidőt jelentett, ami azzal járt együtt, hogy ők nem szolgáltak „asztalok körül" (ApCsel 6:2), így tartva el magukat. Az anyagi támogatásnak tehát máshonnan kellett érkeznie.

Olvassuk el 4Móz 18:8-20 verseit! Mely pontok tűnnek a leglényegesebbnek?

Sok érdekes gondolat tűnik ki ezekből a versekből. Figyeljük meg például, milyen szorosan összekapcsolja az Úr a neki bemutatott áldozatot azzal, amit a papságnak adnak. Azaz, a neki szánt áldozatokat és felajánlásokat Ő a papoknak adta. Ennélfogva, amikor az emberek az Úrnak vittek áldozatot, ugyanakkor a papoknak juttatták azt. Ez mutatja, milyen szoros volt az Úr kapcsolata a papsággal, akik közvetítő szerepet töltöttek be Isten és a nép között.

Ugyanakkor látható, hogy a papok is emberek voltak: noha kiváltságos tisztet nyertek, létfenntartásuk tekintetében a népre voltak utalva. Amikor az emberek olajuk, boruk, gabonájuk stb. legjavát nekik adták, ez kétségkívül folyamatosan arra emlékeztette őket, hogy kötelességük hűségesen szolgálni a népet, és nem szabad visszaélniük az Istentől kapott tisztséggel.

A gyermekek vagy állatok pénzen történő megváltásával az Úr a helyettesítés fogalmát tanította Izráel népének, arra utalva, hogy egy nap majd Krisztus életét adja a bűnösök helyetteseként (1Pt 1:18-19). A só, amit minden áldozathoz hozzáadtak, szintén jelkép volt: Istennek a népével kötött állandó szövetségére utalt (3Móz 2:13).

Milyen szent feladataink vannak a közösségben? Mennyire végezzük hűségesen a ránk bízott munkát? Mit tehetnénk másként, hogy még jobban teljesítsük kötelességeinket?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: