HÁLÁTLANSÁG BŰNE

Olvassuk el 4Mózes 11. fejezetét, majd tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

Miért olyan fontos emlékezni arra, hogyan vezetett Isten a múltban?

Hogyan értsük az Úr válaszát?

Mit tanulhatunk ebből az esetből étvágyunk féken tartásának fontosságáról?

A héber szöveg „gonosz zúgolódóknak" nevezi az elégedetlenkedőket. Persze csak feltételezhetjük, milyen „gonoszságokat" mondhattak. Talán úgy érezték, hogy Isten halálos csapdába vezette a népet a pusztában a tejjel és mézzel folyó Ígéret Földje helyett. Az Egyiptomban átélt csodák és a Vörös-tengeren való átkelés után panaszkodásuk lázadásnak számított. Mivel befolyásuk ragályos és pusztító lett volna a fiatal nép számára, a tábor szélén az Úrtól jövő tűz emésztette meg őket (4Móz 11:1), amely csak Mózes közbenjárására aludt ki.

Az embereknek nem igazán volt okuk a panaszkodásra az élelem miatt. A mannát többféleképpen is el lehetett készíteni: megőrölni, mozsárban összetörni, meg lehetett főzni és meg is lehetett sütni (2Móz 16:23; 4Móz 11:8). Bizonyos, hogy Isten, aki annyiféle ízletes csodát teremtett az emberiség számára, nem élvezhetetlen dolgokkal táplálta szövetséges népét. Mindig volt kéznél kecske-, juh- és tehéntej is, amiből vajat készíthettek (5Móz 32:14). Ami a húsételeket illeti, a különböző áldozatok, fogadalmak, hálaáldozatok és szabad akaratból adott áldozatok mind közös étkezéssel végződtek, amikor is a pap, az áldozatot bemutató, annak családja és szolgái, valamint a meghívott léviták együtt részesültek az áldozat elkészített húsából. Egyáltalán nem éheztek!

Szoktuk mondani: „Vigyázz, mit kérsz, vagy miért imádkozol: lehet, hogy megkapod!" Mit jelent ez, és mit tanulhatunk belőle?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: