OLTALMAZNI AZT, AMI SZENT

Amikor Isten kialakította az istentisztelet rendjét a Sínai-hegynél, kiválasztott egy lévita családot, hogy papként szolgáljon. Többek között erről is beszámol Mózes negyedik könyve. Mózes Áront szentelte fel főpapnak, négy fiát – Nádábot, Abihút, Eleázárt és Ítámárt – pedig papnak, akik apjuk munkáját segítették. Lévi törzsének többi tagja szintén segédkezett nekik, de ők nem papként szolgáltak. Nyilvánvalóan minden munkaképes lévitának megvolt a maga helye és feladata. Egymással összehangoltan dolgoztak azért, hogy őrizzék és oltalmazzák Izráel istentiszteleti rendszerének szentségét.

Kétségtelen, hogy a léviták ünnepélyes feladatot kaptak, de ugyanez igaz Áron fiaira is, akik a szent sátorban, az Úr előtt töltötték be a papi hivatást. Gondoljuk csak át, mire hívta el őket Isten! Maga az Úr, a Teremtő nyilatkoztatta ki jelenlétének dicsőségét közöttük a szent helyen (4Móz 14:10-11), csodálatos módon emlékeztetve őket arra, hogy biztonságuk csak Őbenne van, aki lehetővé tette az Egyiptomból való szabadulást. E papok közbenjáróként szolgáltak a szent Isten és a bűnös emberek között. E szerepükben pedig természetesen Jézusra mutattak előre, a mennyei szentélyben szolgálatot teljesítő igazi Főpapunkra (Zsidók 8).

Olvassuk el 3Móz 10:1-11 verseit! Miről szól, és milyen tanulsággal szolgál e történet ma?

Nehéz elképzelnünk, hogy ezek a fiatalemberek, akikre Isten ilyen szent feladatot bízott, és akik összességében már olyan sokat kaptak (lásd 2Móz 24:9-11), nyíltan megszegték Isten határozott parancsát. Bármilyen kegyetlennek és szigorúnak tűnik is büntetésük, még ez is kiemeli, hogy milyen szent felelősséget ruházott rájuk Isten. Az emberek kétségtelenül megértették, mennyire komolyan veszi az Úr, hogy a szent helyre vonatkozó rendelkezéseket betartsák.

„Isten iránti tiszteletlenség, ha a szent dolgokat úgy kezeljük, mint a közönségeseket, ugyanis amit Isten arra különített el, hogy segítségével az Ő világosságát vigyük a világnak, az szent! Akik bármilyen kapcsolatban is állnak Isten művével, nem járhatnak saját „bölcsességük" hiábavalóságában! Isten bölcsességét követve kell járniuk, különben az a veszély fenyegeti őket, hogy egy szinten kezelik a szent és a közönséges dolgokat, és így elszakítják magukat Istentől" (Ellen G. White: Evangelism. 639. old.).


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: