SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 15:14-16; 3Mózes 10:1-11;

4Mózes 1–4; Jeremiás 23:23-24; János 14:15-18, 23

„Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett" (1Kor 10:11).

Egy keresztény beszélgetésbe elegyedett egy biológussal. Szeretett volna bizonyságot tenni, ezért megkérdezte: „Látja-e a Teremtő keze nyomát kutatásai közben?"

A biológus gondolkodás nélkül válaszolt: „Bármerre tekint az ember – akár önmagába, befelé, akár a külvilágra, kifelé – mindenhol rendet talál."

Bármennyit is rontott világunkon a bűn, a természet világának felépítésében és rendjében láthatjuk a Teremtő keze munkáját. Még egy megrögzött darwinistának is el kellett ismernie, hogy a természet „a tervezettség illúzióját" kelti.

Illúzió? Na de, kérem! A tervezettség és a rend nagyon is valóságos, Alkotónk keze munkáját hirdeti.

Isten rendje azonban nemcsak a természetben nyilvánul meg. Látható abban is, ahogyan az Úr szövetséges népével, az izraelitákkal bánt, még akkor is, amikor a pusztában vándoroltak. Ezen a héten először azt fogjuk megvizsgálni, milyen szervezetet alakított ki Isten a népe között, hogy teljesíthessék szent elhivatásukat, majd mindebből saját magunk számára is levonunk néhány tanulságot.