Gal 2:11-16; 1Tim 4:1-7; 2Tim 2:14-19; Jel 2:1-3, 12-16, 18-25

„Az apostol arra tanít: a keresztény udvariasság megtartása mellett is fel vagyunk hatalmazva arra, hogy nevén nevezzük a bűnt és a bűnöst. Ez összeegyeztethető az igazi jósággal. Szeretnünk kell azokat, akikért Krisztus meghalt, fáradozva üdvösségükért, ugyanakkor azonban nem szabad megalkudnunk a bűnnel. Nem társulhatunk a lázadókkal, a jóindulatra hivatkozva. Isten azt várja el népétől a világnak ebben a korszakában, mint ahogy az ő korában Jánostól is elvárta, hogy rendületlenül álljanak ki az igazság mellett, és forduljanak szembe a pusztító tévedésekkel" (Ellen G. White: The Sanctified Life. 65. old.).

„A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vehetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik a kötelességüket; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég" (Ellen G. White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Vitassuk meg azt az elgondolást, miszerint a tan vagy a tanítás kevésbé lenne fontos, mert az számít igazán, hogy milyen kedvesek, szeretetteljesek vagyunk, mennyire fogadunk el másokat. Mit gondolunk erről?

2. Térjünk vissza arra a gondolatra, hogy szeretetünket akkor tudjuk igazán kifejezni, ha betartjuk a Tízparancsolatot. Próbáljuk meg elképzelni, milyen a szeretet, ha az ember közben megszegi a Tízparancsolatot!

3. Tegyük fel a kérdést a csoportban, hogy „Mi az igazság?"! Ne csak példákat soroljunk az igazságra, hanem igyekezzünk meghatározni a lényegét egy egyszerű kifejezéssel, ami a fogalom egész körét lefedi. Mit tanulhatunk ebből a kis gyakorlatból?

4. Mi a helyzet a bűn néven nevezésével? Hogyan bánjunk az önfejű tagokkal, anélkül, hogy megítélnénk és kárhoztatnánk őket? Vajon a keresztény kötelességünktől való visszariadásnak minősül, ha nem igazítjuk helyre a gyülekezetben a helytelenül viselkedő testvéreinket? Hogyan birkózunk meg ezzel a nehéz helyzettel?

5. Általában mennyire mondható vendégszeretőnek a gyülekezetünk? Mi magunk mivel segíthetnénk ezen a téren?