SZOMBAT DÉLUTÁN

E heti tanulmányunk: Máté 5:13; János 14:6; Efézus 4:25-5:21;

1Timótheus 3:15; 1János

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (1Jn 3:2).

A New York és Washington D. C. elleni, 2001. szeptember 11-i terrortámadás szörnyű tragédiái megrázták a világot. Sokak szemében ez az esemény jelentette az erkölcsi relativizmus (miszerint erkölcsi kérdésekben minden viszonylagos) korának végét. Fényes nappal, hidegvérrel lemészároltak ezreket, és ráadásul ezt a tévé képernyőjén mindenki látta. Sokakat ez döbbentett rá, hogy a valóságban milyen borzalmakkal jár az ilyen tömeggyilkosság. Ennek következtében azonban hirtelen egészen nyilvánvalóvá lett, hogy az efféle gonoszság semmiképp sem igazolható a kulturális értelemben vett mássággal. Szeptember 11-én az emberek meglátták az erkölcsi gonoszság arcát, azét, ami túlmutat minden társadalmon, kultúrán, hagyományon és korszakon. Ekkor sokan egy csapásra rádöbbentek, hogy milyen is valójában az erkölcs, és különösen a gonoszság igazi természete.

Természetesen János számára az erkölcs viszonylagossága szóba sem jöhetett. Tudta, hogy létezik abszolút igazság, aminek a középpontjában Krisztus áll. Ezen a héten ismét áttekintjük János első levelének főbb témáit, beleértve azt, ahogy az igazságot értette, hiszen ez képezi az erkölcs alapját.

János első levele bemutatja a Szentháromságot, az Atyát (1Jn 2:16), a Fiút (1Jn 2:23) és a Szentlelket (1Jn 5:6). Leginkább azonban az Atyáról és a Fiúról szól. A levélből kiderül, hogy az Isten világosság, nincs benne sötétség (gonoszság). Azt is megtudjuk, hogy Isten igaz, és Ő a szeretet. A szeretetre való készségünk egészében tőle függ, aki maga a szeretet. Istennek a hívőkhöz való viszonyulását legjobban az fejezi ki, hogy gyermekeinek tekint, ami már önmagában is árulkodik irántunk tanúsított szeretetéről és gondoskodásáról. Röviden, János első levele kifejezetten szépen mutatja be, hogy milyen jó is a mi Istenünk, aki reménységünk alapja.

A TANULMÁNYRÓL RÖVIDEN: Mit tanít János a Szentháromság Isten munkájáról? Milyen képekkel világít rá arra, hogy milyennek kell az egyháznak lennie?