1Jn 2:20 versében a „kenet" szót sokan úgy értelmezték, hogy az a Szentlélekre vonatkozik. Az alábbi igehelyek mennyiben segítenek alátámasztani ezt a következtetést? 1Sám 16:13; Jn 14:17; 15:26; 16:7; 1Jn 2:20-21, 27
Az igaz hívők részesülnek a kenetben, ami bennük marad, tanítja őket, és amiben nincs hamisság. A kenetről és rendeltetéseiről olvasottak arra emlékeztethetik az olvasókat, amit Jézus a Szentlélekről mond búcsúbeszédében (János 13-16. fejezetei). Ugyanakkor már Ézs 61:1 verse is kapcsolatba hozza a Szentlelket a felkenetéssel. Ezért nagyon valószínű, hogy a kenet a Szentlélekkel azonosítható.
„Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek" (1Jn 2:24);
Szót kell ejtenünk azonban egy másik dimenzióról is. Egy bizonyos értelemben 1Jn 2:24 verse párhuzamos a 27. verssel: „És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad" (1Jn 2:27).
Az igaz hívők kezdettől fogva Jézus evangéliumát hallották. Továbbá azt is olvassuk, hogy a keresztényben „Isten igéje megmarad" (1Jn 2:14), mint ahogy az igazság is (2Jn 2). Míg 2Kor 1:21-22 versében a megkenetés, addig Ef 1:13 versében az igazság hallása és annak hitben való elfogadása vezet a Szentlélek általi elpecsételéshez. A kenet tehát utalhat a Szentírásra is.
Az antikrisztus üzeneteinek ellenszere a Szentlélek által közvetített isteni Ige. Ez az a tárgyilagos mérce, amely alapján értékelhetők a tanok. Az igaz hívő a Szentírásban megnyilatkozó Szentlélekre hagyatkozik, és a Bibliát tekinti az igazi mércének. Abban a pillanatban, mihelyst a hívő kételkedni kezd a Biblia tekintélyében, megbízhatóságában és ihletettségében, kiszolgáltatja magát mindenféle ámításnak és tévedésnek. Tele a világ olyanokkal, akik egykor „rendíthetetlen" keresztények voltak, de elhagyták a hitet, mert megkérdőjelezték a Biblia érvényességét és ihletettségét – akár azért, mert valamit nem értettek, akár azért, mert olyan dolgot találtak benne, ami nem nyerte el a tetszésüket. Egészen más elismerni, hogy vannak a Bibliában számunkra érthetetlen, vagy akár megkérdőjelezhető részek, mint ezek miatt kétségbe vonni a Szentírás tekintélyét.
Hogyan viszonyulunk az Igében azokhoz a dolgokhoz, amelyeket nem értünk, vagy amelyek éppenséggel nem tetszenek? Úgy találjuk, hogy ezek miatt idővel egyre jobban kételkedünk az Igében? Ha igen, hogyan térhetünk le a kétely útjáról?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!