„Számos látszatkeresztény költ évente mérhetetlen összeget haszontalan és káros élvezetekre, mialatt lelkek pusztulnak el, mert nem ismerik az élet Igéjét. Istentől visszatartják a tizedet és az áldozatot, miközben többet áldoznak fel a romboló vágyak oltárán, mint amennyit a szegények megsegítésére vagy az evangélium hirdetésére adnak… A világ beleveti magát az élvezetekbe. 'A test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése' uralkodik az emberek tömegein. De Krisztus követői szentebb dolgokra hivatottak… Isten Igéjének fényénél joggal mondhatjuk, hogy nem igazán szent az az ember, aki nem tagadja meg teljesen a világ bűnös szokásait és örömeit" (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 423–424. old.).

Pozitív oldalról nézve a tárgyalt igeszakasz a következőket mondja: az igaz keresztények bensőséges kapcsolatban vannak Istennel, szeretettel engedelmeskednek neki, erőt nyernek a gonosz legyőzéséhez és Isten Igéje bennük lakozik. Isten megbocsátotta bűneiket. Ugyanez a tiltás oldaláról megfogalmazva: nem szeretik a világot és el is fordulnak tőle ott, ahol az szemben áll Istennel és művével.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A világ mulandó, nem tart örökké, még a tudomány is ezt állítja. A tudománnyal szemben viszont milyen reményt nyújt a Biblia?

2. A világ szeretetétől való óvás hallatán egyesek igyekeznek elkülönülni a világtól, amennyire csak tőlük telik. Kolostorokba vagy olyan közösségekbe vonulnak vissza, amelyek radikálisan eltérnek az átlagtól. Helyesen teszik? Beszéljük meg!

3. Beszéljünk csoportunkban a hétfői kérdésről: mit jelent Istent ismerni?

4. Melyek azok a dolgok, amelyek önmagukban ugyan nem rosszak, és nem állnak feltétlenül ellentétben Isten ismeretével, mégis rosszá válnak amiatt, ahogy az emberek élnek velük?

5. Miért olyan fontos a világosságban való járáshoz a bűn feletti győzelem? Hogyan érhetjük ezt el?